Nem tudom, hogy hányan hallottatok már a szerepjátékról, de most megragadnám az alkalmat, hogy kicsit meséljek a hobbimról. Aki most épp a monitor előtt vigyorog idétlen fejjel és azon röhög, milyen durva sztorival állok elő, azt el kell keserítsem. Ez nem AZ a szerepjáték. Nincs kurvás nővérke (igazság szerint akár lehetne az is), sem postás, aki a nyugdíjat hozza (fúúúj) vagy vízvezeték szerelő… de van 80. szintű lovag… érjétek be ennyivel. :D Csapjunk is bele a lecsóba és az ismertető végére biztosan gazdagabbak lesztek pár tapasztalati ponttal.

Bár nem terveztem túl sokszor foglalkozni a League of Legends nevű MOBA játékkal, de a hihetetlen érdeklődés miatt úgy döntöttem, hogy megérdemelnek a játék rajongói még egy kis szórakozást. Fogjátok fel úgy, mint egy kis ráadást, a show megy tovább. Nagyon sokan olvastátok el (több mint 3600). Hálás vagyok és kijár nektek egy levezető rész, legyen ez... amolyan desszert. Remélem, hasonlóan tetszeni fog és ha nem is leszek egy LoL-specifikus blog, azért megmaradtok az olvasóimnak.

Lássuk csak, némi kutakodás után, milyen egyéb hőskinézet javaslatot tennék még a RITO-nak.

Jó ideje játszok már a League of Legends nevű MOBA játékkal és ez a bejegyzés inkább azok számára készült, akik ismerik a játékot.
Bár nem vagyok egy kifejezetten nagy spíler, de megfigyeltem egy-két olyan berögződött viselkedési mintát egyes embereknél, ami sajnos nagyon jellemző a közösség bizonyos tagjaira. Nos, mivel sokuk inspirált, így közreadnám a róluk, nekik, értük mintázott, általam elképzelt skineket/hőskinézeteket.
Hogy minden érthető legyen, a felállás a következő lesz.  Név és a hozzá tartozó történet, aztán mivel rajzolni nem tudok, így sajnos (vagy épp nem), nektek kell elképzelnetek, hogyan is nézne ki a játékban, irányelveket mellékelek.

Azt hiszem, ez eléggé aktuális és szomorú. Trendek jönnek és trendek mennek, ezt tudjuk. Viszont a jelenlegi éra alatt sokan és sokféle okból nyögnek. Van, aki azért, hogy „miezaszar???” és van… nos, van aki a kéjtől… vagy valami hasonló.
Elöljáróban annyit, hogy nem kell velem egyetérteni, ez az én álláspontom, és legyek bármennyire is cinikus, nem kell olyan komolyan venni, elgondolkodni lehet.
Felületes(ke) pszichológiai ismereteimet bevetve furcsa dolgokra jöttem rá. Adott három írónő (többé-kevésbé), akikben van valami közös.

Nyilvánvalóan nem a spanyolviasz feltalálásáról van itt szó, mindenesetre erre az okosságra magamtól jöttem rá. Valószínűleg Kolumbusz-szindrómás a dolog, de a hatása ezt gyorsan feledteti.

Tehát, ami szükséges: két ember, a legjobb, ha elég közeli és intim viszonyban leledzenek, kezek és lábak.(Gonosz módon itt töröm meg a szöveget, legyen csak erősen kétértelmű. Muhahaha.)

 A napokban csodás dologra lettem figyelmes. Kedves ismerőseimnek és jómagamnak is készített szeretett szociális hálónk egy nagyszerű összeállítást… amit aztán kegyetlenül a pofámba tolt. Végigpörgettem, oké, emlékszik a dolgaimra, de „rendes”. Aztán jött a többi. Megállíthatatlanul… meg a nyálas szöveg mellé. És még csak nem is ez az első, hogy a fészbúk önjáró lesz és a nevemben posztolgat. Ha érdekelne, a legtöbb ismerős évébe betekintést nyerhetnék, de ez megtörténik év közben. A legrosszabb pedig az az az egészben, hogy ameddig nem jelöltem be, hogy takarodjanyádba „Ezt nem szeretném látni”, addig háromnaponta újra megmutatta nekem. Hát nem kedves?

… vagy inkább nagyot.

A minap mentünk moziba, megnézni Az éhezők viadala újabb részét. Szeretek moziba járni - bár aranyáron van már - a hangulata és a jó társaság miatt mégis beruházok egy-egy filmre. Nem kívánok egy újabb kritikát írni, inkább arra szeretnék kitérni, ami manapság egyre jobban terjed a filmek és játékok közt.