2014. október 08. 15:59 - Anatole, a porondmester

Eddigi életem legrosszabb kávéja!

Szeretem a kávét, de nagyon. Nem a koffein miatt, az nem érdekel és ritkán van rá szükségem. Az íze az, amiért odáig vagyok. Sajátos perverzió, de kislányosan bevallom, a gépi kávét is szeretem. Nem mindet, akad sok jó. Így esett meg velem tegnap a tragédia, melyet most megosztok.

Tovább
Címkék: kávé kritka netedd
Szólj hozzá!
2014. szeptember 28. 16:27 - Anatole, a porondmester

Itt van az ősz, itt van újra… az emberek megdöglenek!

Rövidke bejegyzés lesz a mai, de annál velősebb. Személy szerint szeretem az (sz betűt) őszt. Bár hideg lesz és eső, de gyönyörűek a levelüket hullajtó fák, a gesztenyéket imádom és a sült sütőtök illatát, na meg amikor a nyakadba prüszköl a melletted álló (tapló) a buszon.

Tovább
Szólj hozzá!
2014. szeptember 21. 20:08 - Anatole, a porondmester

Okostelefonok, okos…emberek?

Hogy lesz a póknak telefonja?...
…hát bemegy a sarokba és telefonja. :D
Tudom, szakállas a vicc, de a lényeget megmutatja. Manapság már nincs ember, akinek ne lenne mobilja. Már néhány hajléktalannak is van… ez komoly, láttam. A tömegkommunikációs eszközök sokban segítenek minket, viszont az emberi mohóság és beszűkültség pont ennyiben hátráltat is. Bár nem hiszek a véletlenekben, a mostani bejegyzésem ötlete még az Énfon 6 előtt jött. Így pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amiről írni szeretnék most. Az okostelefonokhoz. Én, személy szerint nem használok ilyen szerkentyűt, de mivel köröttem kb. mindenki, így egy-két dolog rám ragad velük kapcsolatban. Feltételezésem szerint egy képzelt evolúciós vonalon helyezkedik el, melynek állomásai: intelligens mosópor – okostelefon – azemberiségetkiírtórobot. Bizonyos (nem elhanyagolható) veszélyei ellenére megvannak az igen nagy előnyei is, ezeket nem részletezném, szinte mindenki tisztában van velük… legalábbis egy részével. Tegye fel a kezét, aki az egész „okos” részét kihasználja.

Tovább
Szólj hozzá!
2014. szeptember 13. 15:15 - Anatole, a porondmester

Szerezd meg hát mind!... vásárolj!

Gyerekkorunk egyik mérföldköve volt minden, ami gyűjtögetős. Tazo, autósrágósképek vagy rágósautósképek? (hm..bizarr), Lutra album, foci VB-s matricák,Master Crock kártyák (mekkora játék volt, húgommal órákig nyomtuk és megunhatatlan volt és milyen jól néztek ki ésésésésés…*.*). Khm, szóval a gyűjtögetést már jó korán belénk nevelik. Hiszen ki ne szeretne többet, főleg valami olyanból, amit szeret! Még ha nem is használjuk, de az agyunk egy kicsiny szögletében kielégítő a tudat, hogy igen, nekem megvan. Plusz megteremti a közösség (hamis) érzését. "Te is a KörömpiszoKlub gyémánt fokozatú kiemelten retkes körmű kiemelt tagja vagy? Hát éééén is!" Igazából ez az egész az evolúcióra vezethető vissza, hiszen a gyűjtögető életmód a részükké vált és ha tehették volna, a kis őspulyák is dínós matricát gyűjtöttek volna (maradtak a magok vagy a furcsa formájú őslény szarok)…  de helyette maximum a kardfogú tigris gyűjtötte a gyerkőcöket. A lényeg, elkísért a jelenkorunkig és most beteljesedni látszik. Hogyan?

Tovább
1 komment
süti beállítások módosítása
Mobil