A napokban csodás dologra lettem figyelmes. Kedves ismerőseimnek és jómagamnak is készített szeretett szociális hálónk egy nagyszerű összeállítást… amit aztán kegyetlenül a pofámba tolt. Végigpörgettem, oké, emlékszik a dolgaimra, de „rendes”. Aztán jött a többi. Megállíthatatlanul… meg a nyálas szöveg mellé. És még csak nem is ez az első, hogy a fészbúk önjáró lesz és a nevemben posztolgat. Ha érdekelne, a legtöbb ismerős évébe betekintést nyerhetnék, de ez megtörténik év közben. A legrosszabb pedig az az az egészben, hogy ameddig nem jelöltem be, hogy takarodjanyádba „Ezt nem szeretném látni”, addig háromnaponta újra megmutatta nekem. Hát nem kedves?

 
Akit érdeklek vagy érdekli, hogy telt az évem, az tudni fogja, akit meg nem, nos, azt nem. Random képekből pedig úgysem lehet rendesen kitalálni, hogy mi is történt. Azzal meg senki ne jöjjön, hogy kedves, meg aranyos dolog, mert nem az. Újabb parasztvakítás és szociális giccs. Zuckerbergék nem hiszem, hogy azért töltöttek kemény? munkaórákat ennek a kitalálásával, mert kedveskedni akartak. Azt persze soha senki nem emlegeti fel, hogy a fiatalok új istene hányszor és mennyi embert próbál manipulálni és mennyi botrány lett ebből… a megfigyelésekről nem is beszélve. Ez viszont már csak hab a tortán, mert az ajánlott bejegyzések tömkelege már rég kihúzta a gyufát. Ha így haladunk a következő az lesz, amit a Youtube is követ, csak akkor posztolhatsz, nézheted meg más posztját, ha végignéztél egy rövidke reklámot valamelyik kocsiról, kozmetikumról vagy aranyérkenőcsről. És az emberek zabálják…