2015. december 04. 14:53 - Anatole, a porondmester

Civilizációnk egy lefelé kanyargó spirálon

Nem egy 123. világvége próféciáról lesz most szó. Inkább gondolatokról, melyek megfogalmazódtak bennem egy jó beszélgetés közben, és amiket érleltem már egy ideje. Lehet, én vagyok borúlátó, lehet, nem mindenki szemléli hasonlóan a dolgokat, de ezt majd úgyis eldöntik azok, akikhez eljut ez a bejegyzés.

wallpaperup.jpg

Sok helyről hallottam már, hogy ha egy civilizáció eléri a saját fejlettsége csúcsát, utána óhatatlanul a vesztébe zuhan. Ha jobban belegondolunk, akkor igaz lehet az elmélet, miszerint, ha valaki kellő alapossággal szemléli a történelmet, akkor megjósolhatja a jövőt.

Nem egy civilizáció bukott már el a Földön. Gondoljunk csak a majákra, egyiptomi és római kultúrákra. Mind-mind elérte, amit az adott korban és körülmények között el lehetett… majd alázuhant. Az ok majdnem mindegy, lehet politikai, gazdasági, társadalmi vagy környezeti is. Az odáig vezető út pedig mindig ugyanaz: megalakul, felemelkedik, a csúcson van, majd megfertőződik, bomlásnak indul, végül széthullik. Ennek egyik leggyakoribb oka az, hogy tovább nyújtóztak, mint a takarójuk ért. Sokkal több erőforrást emésztettek fel, mint amennyi a rendelkezésükre állt.

És most, jelenlegi világunkban már szinte csak egyetlen, globális civilizációról beszélhetünk, ami elfoglalja az egész bolygót és több, mint 7,2 milliárd lelket számol. Ennyi embert majdhogynem lehetetlen eltartani és bolygónkat lelkiismeret furdalás nélkül szipolyozzuk ki. A természet egyre jobban lázad az ittlétünk ellen, miközben mi egymást gyilkoljuk halomra, mert a vallás, a terület, a nyersanyag, stb.
Ha pedig az előző probléma nem lenne elég, akkor a saját társadalmunk is elérte azt az állapotot, ami nem csak egészségtelen, de igazságtalan is. Az ár-érték arány nevetséges szintre degradálódott, ahogy egyes embereket istenítünk, mert twerkelnek és ezzel milliókat keresnek, mert egy labdát kergetnek és köpködnek kilencven percen át, mert egy filmben ripacskodnak. Persze erre ráépült már régóta a média és támogatja, felsrófolja az ilyen véglények (tisztelet a kivételnek) vélt értékét, miközben megteremti az etalont. Azok pedig, akik nem a rivaldafényben élik az életüket, de sokkal fontosabb munkákat végeznek… ők le vannak sajnálva. Az orvos, aki órákig küzd az életedért. A nővér, aki kikísér szarni, mert olyan vagy, mint egy telefosott búvárruha és felkelni sem tudsz. A rendőr, aki megvéd, ha pár gyökér kirabolt. A tűzoltó, aki kimenti a családod és a macskád, ha kigyullad a ház. Sorolhatnám még, de úgyis tudod, miről van szó. Egy, az életét kockáztató ember kevesebb fizetésre jogosult, mint az, aki a picsáját rázza és a halott állataira úgy emlékezik meg, hogy műfasszal és műcsöccsel lép fel az őt bálványozó tini lányok előtt? Félreértés ne essék, a normális művészektől nem sajnálom. Azt igen, hogy a nem normális még több pénzt keres, és azt még jobban, hogy azok, akik tényleg tesznek érte, ők jóval kevesebbet.
Csodás dolgokat teszünk és tehetnénk, de ehelyett hamis álmokat kergetünk, melyet a társadalom a médiával karöltve sulykol belénk. Éld te is a sablon életet, gondolkodás nélkül. Célt majd mi adunk: munka, család, gyerek!!!, kocsi, ház. Úgyis csak egy droid vagy, nyersanyag, mint az olaj Irakban, csak érted nem kell háborút indítani, te hajtod rabigába a fejed. Mi mondjuk meg, hogy mi tetsszen, és mit szeress, mit hallgass, nézz, gondolj.

Manapság a legtöbb embert nem az értéke szerint méri a társadalmunk.

Ha nem márkás ruhákban jársz, nem vagy ember.
Ha nincs iPhone-od vagy okostelefonod, nem vagy ember.
Ha nem vagy fent Facebookon, nem vagy ember.
Ha nincs csillivilli kocsid, nem vagy ember.
Ha nem úgy élsz, ahogy mások várják, nem vagy ember.

Az emberiség túlnőtt magán. A most nyeresége sokkal többet nyom a latba, mint a későbbi, befektetett és egyenletesebb profit. Kifacsarunk mindent és mindenkit, hogy amikor majd elfogynak a nyersanyagok, akkor szájtátva hápogjunk, mint a kurva, aki cidázás közben félrenyelt. Tonnaszámra basszuk ki a „selejt” és „felesleges” ételt, míg mások éhen halnak. Leszarjuk a globális felmelegedést, mert még nincs itt. Háborúkat indítunk más országok természeti kincseiért, miközben ebből a pénzből olyan kutatásokat is támogathatnánk, amik megújuló energiaforrásokkal foglalkoznak. Gyógyszerek helyett fegyverekbe és háborúkba fektetünk, majd sír a szánk, ha valaki beteg lesz, de a pirulák és tabletták csak tüneti kezelést adnak. Minek mást, kérdem én? Csak nyersanyagok vagyunk, azzá degradáltuk magunkat. A fiatalság érdektelenségén csak az olyan dolgok jutnak át, mint a gyűlölet, arra mindenki felkapja fejét, abban mindenki egyetért.
Társadalmunk telefont nyomkodva zuhan a mélybe, miközben már ott tartunk, hogy viccet csinálunk mások halálából és a halálos betegségekből is. Mielőtt pedig földet érnénk, búcsúzás helyett még kiírjuk az üzenőfalunkra: „Meghalok, LOL.”, de ezt már senki nem fogja lájkolni, a legnagyobb bánatunkra.

Még mielőtt a megszakértő emberek feltennék a kérdést („Akkor nagyokos mit kéne tenni, he?”) leszögezném, hogy inkább gondolatébresztés volt a szándékom, mintsem a saját ötleteim közzététele és a téma végleges feloldása… ahhoz különben is sokan kellünk. Egy valami viszont biztos, tanuljunk a múlt példáiból és használjuk ki, hogy milliószor több lehetőség áll a rendelkezésünkre, mint anno elődeinknek.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr558139616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása