Nemrégiben azon gondolkodtam, hogy ha már volt ismertető arról, milyen az asztali szerepjáték, akkor nem lenne rossz ötlet készíteni egyet az élő változatról sem. Mivel vannak igen jelentős különbségek, így azt hiszem ez is kellő bemutatásra szolgál, és nem mellesleg össze is szokták keverni. Minek okán én viszont nem vagyok valami nagy ismerője a live/LARP játékoknak, így egy interjú keretében tenném ezt valaki olyannal, akinek már jelentős tapasztalata van benne.

Interjúalanyom Török Bence, aki számos élőszerepjátékon vett és vesz részt, szervezett is már ilyeneket (legutóbb például besegített a szervezőknek a Carpathian Conclave megrendezésében a Vampire világában).

- Kezdjük talán a legelején. Mi is az az élőszerepjáték?
Hát, szerintem ezt a kérdést is olyan nehéz megválaszolni, mint, hogy mi is a szerepjáték. Én általában úgy szoktam rá hivatkozni, mint egy olyan improvizatív színházra, ahol a fő cél nem egy előre megírt forgatókönyv átadása a nézőközönségnek, hanem inkább a történet, és a karakter érzelmeinek a belső megélésén van a hangsúly.

- Ha vannak különféle típusai, mik azok?
Na, ez már egy hosszabb téma. Természetesen vannak, viszont azt gondolom elég nehéz meghúzni a határvonalat a típusok között, de léteznek főbb csapásvonalak. Itt inkább - mint azt utólag látom - kevésbé rövid felsorolásukhoz ragaszkodnék.

Chamber larp: A chamber larpok jellemzőit tekintve a városi környezethez igazodtak. A játék helyszínét lakások, egy éjszakára kibérelt klubok, közösségi házak, vagy akár egy kastély adja. Többnyire ezek a no contact jellegű játékok fókusza erősen a szociális interakciókra koncentrálódik (a Vampire világának Elíziuma jó példa erre). A harc gyakran körökre osztott, és szabályrendszer által modellezett. Gyakoriak a több alkalmas, folytatásos játékok, ahol a történet nem áll meg az élő alkalom végénél, hanem továbbfut a játékalkalmak közötti narratívabb formában lemesélt cselekvések által. A terep elérhetősége miatt általában a játékidő hat-nyolc óra.
Például ide sorolhatjuk a legtöbb Word of Darkness világában játszódó élőszerepjátékot, ahogy a Carpathian Conclave-et is.

Boffer larp: A Magyarországon „erdős live-ként” ismert játékok nevükből adódóan többnyire szabadtéren játszódnak. A chamber larpokkal ellentétben a nagyobb helyszín adottságait kihasználva a harc általában larpsafe polifoam, és latex fegyverekkel úgymond élesben kijátszott, és a szociális interakciók mellett van lehetőség a játéktér - és a benne elrejtett történethez kapcsolódó kellékek- felfedezésére is. Abban pedig azért van valami izgalom, amikor napnyugta után az ember megpróbál belopózni az ellenség táborába, hogy megfújjon onnan egy játéktárgyat. Általában a boffer larpok erősen szezonálisak, de voltam már téli játékon is. A tiszta játékidő általában másfél, két nap szokott lenni.
Egyik legjobb példa erre a stílusra az évente megrendezett Warcaft Live, de én ide sorolom a hard sci-fi zsánerű Projekt Keplert is.

Nordic larp: Talán ez a leginkább kakukktojás, és a legérdekesebb is. Ezek a főleg az északi országokban elterjedt játékok célja a teljes megélés. És amikor azt mondom, hogy teljes, szó szerint értem. Sokszor a szabály pusztán annyi, hogy azt csinálhatod meg, amit tényleg képes vagy megtenni, és nem ütközik törvénybe (de erre is van ellenpélda). Például az Uniós támogatásból Koppenhágában megrendezett egy hetes Projekt Denmark egy cyberpunk típusú disztópikus jövőbe kalauzolta a játékosokat, ahol például az emberek besorolásuk szerint kaptak ételt. Ha pedig kiraboltak, és éhen maradtál... akkor aznap nem ettél semmit. A játékbeli ketrecharcban az emberek tényleg összeverték a másikat. Természetesen itt elengedhetetlen a biztonsági szavak használata. Magyarországon hasonló játék jelenleg nincs, azonban akit kicsit jobban érdekel a téma, az megnézheti ezt a körülbelül 15 perces angol nyelvű dokumentumfilmet:

Jó kérdés, hogy az alábbi játékokat lehet-e élőszerepjátékoknak nevezni, viszont tény, hogy egyesek tartalmaznak larpos elemeket, ezért legalább említés szintjén érdemes foglalkozni ezekkel is.

ARG (Alternative Reality Game): Ezekben a játékokban a játéktér maga a világ. Az ember ugyanúgy éli az életét, bemegy a munkába, viszont mellette lehet egy kémügynökség beépített embere, aki munka után baráti sörözés nevén találkozik ügynöktársaival, hogy megbeszéljék az egyik ellenséges beszivárgó likvidálását. Műfaji adottságai miatt az ember 0-24 játékban van, akár hónapokon keresztül is.

Airsoft: Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri ezt a sportot. Mostanában egyre gyakrabban találkozom olyan csapatokkal, akiknek a játékaikban nem csak egymás lelövése kap hangsúlyt, hanem a katonai bevetések megélése, a sérülések eljátszása is.

Hadijátékok: Aki esetleg nem ismerné a műfajt, a legegyszerűbben úgy tudom leírni, hogy az airsoft fantasy változata. Többnyire valamennyi színészi elem szerepet kap ezeken az eseményeken is, de a főbb cél itt a burkolt fegyverekkel, és íjakkal való hadakozás.

- Miben ad mást, mint egy asztali szerepjáték?
Úgy gondolom, hogy a legfőbb különbség az élmény intenzitásában van. Míg az asztali játékoknál többnyire a képzeletünkre, és a mesélő leírásai kell hagyatkoznunk, addig egy live-on mind az öt érzékszervünkkel tapasztaljuk meg a történteket. Például teljesen más élmény egy sikeres kockadobás eredményeként kihallgatni a város uralkodója elleni merénylet tervét, mint véletlenül fél füllel meghallani a többi játékos által kreált cselszövést... és aztán olyan arcot vágni, mint aki nem hallott semmit, miközben az ember pulzusa hirtelen a duplájára szökik.

- Milyen a magyarországi helyzet?
Úgy gondolom egyre biztatóbb. Az elmúlt években eléggé megszaporodtak a nemzetközi szinten is nívósnak számító játékok, és átlagolva szinte minden hónapra jut legalább 2-3 játék. Amit én személy szerint nagyon sajnálok, hogy az úgymond chamber- és bofferlarperek egy kisebb magon kívül nem nagyon járnak egymás játékaira, és a két közösség tagjai között bizony lehet hallani negatív sztereotípiákat a másik oldalról, de ez is változóban van. Összességében úgy gondolom, hogy a magyar larpszcéna kellően kiegyensúlyozott, és izgalmas változásoknak lehetünk szemtanúi.

- Mennyire könnyű vagy éppen nehéz egy asztali szerepjátékosnak kipróbálnia magát ebben?
Szerintem egyáltalán nem nehéz. A közösség rendkívül segítőkész. Én az első fantasy larpomra két héttel a játék előtt jelentkeztem jelmez, és minden nélkül. Végül a játékra kaptam kölcsön ruhát, fegyvert, és mindent, amire igazából szükségem volt. Szóval ez ne tántorítson el senkit :)


- Nagy különbségek vannak szabályokban, tematikában, lehetőségekben, stb. a két játék között?
Meglepő módon azt tapasztaltam, hogy larpozni könnyebb elkezdeni, mint asztalizni. Habár a jelmez szükséglete riasztónak hathat elsőre, azonban ez szerintem egy könnyen megugorható követelmény. Persze, a világot itt is ismerni kell, viszont a szabályrendszerek jóval rövidebbek szoktak lenni. Véleményem szerint egy jó live-os rendszer nem korlátoz, hanem elősegíti a zökkenőmentes élő játékot. Viszont akad pár tényleges különbség.

Ami először feltűnik az maga az élő forma miatti kötöttségek. Elvégre egy 180 centiméter magas, szikár férfi elég nehezen játszhatna el egy köpcös, mogorva törpöt, vagy éppen egy erdős live-on egy vívómestert, hogyha életében sosem tanult vívni.

Habár kevésbé szembetűnő, de szerintem a legnagyobb különbség, az maga az idő. Mivel minden valós időben zajlik az is kijátszásra kerül, amit normális esetben az ember átugrana, és szerintem ennek megvan a maga varázsa, mivel a játékosok kihasználják ezeket a holtpontokat. Nem egy olyan számomra emlékezetes jelenet zajlott már le így, amire nagyon szívesen gondolok vissza. Például amíg az asztal mellett könnyen le lehet tudni a várat megostromlókra való várakozást, itt minden kijátszásra kerül: a rémült falusiak Istenhez imádkoznak, míg a fiatal baka fáklyával a kézben mesél őrtársának a családjáról, hogy ezzel is enyhítse félelmét. És szerintem pont itt jön ki a műfaj mélysége, és teremtődik meg egy másik élet illúziója, ami maradandó élménnyé tud tenni egy élőszerepjátékot.

A másik lényeges különbség maga a játékosokban rejlik. Míg az asztal körül három-hat karakter áll főszerepben, addig egy élőszerepjátékban egy-két NPCn kívül a maradék harminc ember játékos, így egyszerre vagyunk saját történetünk főszereplői, és statiszták a többiek játékában.

- Kiknek és miért ajánlanád az élőszerepjátékot?
Minden mentálisan egészséges embernek nemtől, és szinte kortól függetlenül. Akik nem ismerik a szerepjátékot azoknak a történet átélésének élményéért, a szerepjátékos veteránoknak pedig egy teljesen más jellegű, és mélységű élményt tud nyújtani egy élőszerepjáték.




(Képek: az googlenek köszönhetően, a videót pedig Twitch Rabbit felhasználónál találtam.)