A múlt héten volt szerencsém egy konferencia végett a messzi északra utazni. A múlt heti kiesés is ennek tudható be. Bár elég sűrű volt a program, a hobbi elkötelezett híveként azért szét kellett ott is nézem, hogy mi a helyzet a szerepjátékos piacon. Érdekes információkkal lettem gazdagabb, azt kell mondjam.

Kezdeném is a legelején. Már mielőtt kiutaztam volna, mockossz kissz goblin módjára dörzsöltem a kezeim, hogy miféle lootot hozok majd haza, és hogy ott bizony a kánaán vár rám. A programunkat már előre tudtam, így számolhattam azzal, mikor lesz időm boltokat kajtatni, és ennek azért elég korán nekikezdtem. A célpontjaim a direkt szerepjátékkal foglalkozó boltok voltak, de természetesen az antikváriumoknak is érdemes volt adni egy esélyt.
Ez azért nem volt egy olyan könnyű feladat, mint elsőre vártam. Egyrészt Tamperét kb. 230 000-en lakják, ami azért lássuk be, nem sok, így Budapestről érkezvén. Másrészt a finn nyelv minden, csak nem könnyű, és evégett az utcanevekről kérdezősködni és útbaigazítást kérni kissé nehézkes. Okostelefon híján pedig maradt a Google Maps és a térképbogarászás. Egy ízben megkérdeztem valakit, hogy tud-e ilyen boltot valahol. Jó embert fogtam ki a kollégák közül, mert a finn leányzónak sem volt ismeretlen a hobbi, és mondott is egy utcát, ahol van bolt. Szó szerint egy percbe sem telt és elfelejtettem, hogy hová kellene mennem. Introvertált és némi szociális fóbiákkal megtűzdelt emberként meg már nem mertem visszakérdezni, így a bolt nevének első felét rekonstruálva még volt némi kiindulási alapom.

Az első két célpontom azok az antikváriumok voltak, amelyekben sejtésem szerint akadhatott valami, ami a témában érdekes és főképpen angol nyelvű, mert lássuk be finnül olvasni valami szerepjáték könyvet azért még a képességeim felett áll (sajnos).
Legelső állomásomról gyorsan kiderült, hogy nem tesz eleget a várakozásaimnak, mi több, némiképp el is kedvetlenítettek. A metálviking srác, aki ott dolgozott, az érdeklődésemre rögtön közölte, hogy nincs szerepjáték könyvük, és szerinte máshol sem igazán találok majd, mert az a téma már rég lejárt lemez, ha pedig mégis találnék, az meg finnül lesz.
Következő megállóm egy hatalmas antikvárium volt. Két emelet tele könyvekkel, melyek már a polcról is lefolytak. Számtalan képregény (angolul és finnül egyaránt) és egy idős, remegő kezű bácsi, aki szintén „beszélni angol”. Bár a fél életemet eltöltöttem volna ott szívesen, mégsem tehettem, és még mindig nem tudok a papírból hasznos tápanyagot előállítani. Így tátott szájjal, a nyálamon csúszva lesorjáztam az alagsor bal oldalára, ahol az angol nyelvű fantasy és sci-fi szekció kapott helyet és nekiálltam átböngészni. Eleinte nem állt túl jól a szénám, random könyvek, semmi szerepjáték. Aztán rábukkantam egy vékonyka DnD kiegészítőre. Kellemes meglepetés volt, de én nem játszok 3.5 kiadással (DnD-vel se nagyon). És ennyi. Nem volt több. A miheztartás végett még átfésültem a sort és milyen jól tettem! Az előző kiadványt csak valaki kivette a többi közül és máshol hagyta, de volt egy kis szekció, ami szerepjátékos volt. Itt már felcsillant a szemem, de magamban még mindig rettegtem kissé, hogy nem találok olyan könyvet, ami érdekelne, amivel játszok. Majd megláttam a vörös, díszes borítót és az aranyozott betűket. Kindred of the East, egy olyan kiadvány, amelyet már régóta vadászok és most végre lehetőségem nyílt arra, hogy megvegyem. Fél szemmel megnéztem az árát és jackpot! Vadiúj könyv, jó áron. Átfutottam még a többi szerepjátékos cuccot és gyermeki mosollyal rohantam fel az új szerzeményemmel. Itt sikerrel jártam.
A későbbiekben még ellátogattam a Fantasiapelit nevű szerepjáték üzletbe. Róluk azt kell tudni, hogy Finnország-szerte több boltjuk is van, és ha valami nincs az egyikben, az átrendelhető. Nemcsak hogy kellemes hely volt, de még egy kiadós jégesőtől is megmentett. A bolt kínálatát átnézve viszont egy-két érdekességre lettem figyelmes, ami az ez után leírt helyen is megfigyelhető volt. A hely nagyon úgy festett, hogy erősen épít a termék- és szubkultúra kapcsolásra. Amint beléptem, szinte azonnal feltűnt, hogy iszonyatosan sok manga van, konkrétan az egyik sarok csak ebből állt. Meglepő módon szerepjátékos könyveket nem találtam olyan nagyon sokat, egy-két polc talán. Képregények itt is voltak dögivel. Amiből viszont Dunát lehetett volna rekeszteni, azok a wargame-ek. Warhammer 40000, Malifaux, Warmachine, miegymás. A bolt több mint felét ezek és tartozékaik tették ki. Ezen felül számos kártya- és táblás játék is volt, és persze az elengedhetetlen kiegészítők, mint kockák és társaik. Sajnos itt nem találtam semmi olyat, amit épp kerestem volna, csak átrendeléssel lehetett volna megoldani a dolgokat, de az meg az időm miatt nem volt megoldható, illetve kissé borsosnak éreztem az árakat, bár ebben benne van, hogy önkéntelenül is átváltottam. Szuvenír viszont kellett, így pár finn kockával indultam visszafelé, és ezzel ki is lőttem az egyetlen boltot, amiről tudtam.
Intermezzoként segítettem egy anyukának a babakocsit felvinni egy lépcsőn, és az instant karma rám mosolygott, mert konkrétan a mellettünk lévő épület pincéjében, eldugva megláttam a kirakatban egy rakás Imerial Guardot.
A főutcán a semmiből feltárulkozó lehetőséget kihasználva ide is benéztem. Egy nem kicsi boltba jutottam le így. Piercinges metálvikingek fogadtak, vérbeli, északi szerepjátékos arcok. Érdekes, de ezen a helyen is a wargame-ből volt a legtöbb, illetve különféle konzolos játékokból. A nem emlékszem milyen nevű bolt (és ha emlékeznék sem biztos, hogy ki tudnám mondani, vagy le tudnám írni) igazi gamer paradicsom volt. Itt is minden jelen volt, mint az előző helyen, így képregények, kártyák és különféle figurák, de megfejelték az egészet azzal, hogy a polcokon PC, Xbox és PS játékok is sorakoztak. Asztali szerepjátékok terén itt is azt kell mondanom, hogy kisebb helyet foglalt, mint a wargame, de azért volt választék. Ha találtam volna valamit, amit már régóta keresek, biztos megveszem, de elsősorban a kíváncsiságom vonzott be ide.

Jó volt látni, hogy egy alig negyedmilliós városban két egészen nagy bolt is van, és forgalom is akad. Helyileg egyébként nem voltak messze egymástól, bár Tamperéről tudni kell, hogy gyalog vagy bringával szinte mindent el lehet érni. Mindkét hely a belvárosban volt, az egyik a főutcán, a másik pedig öt percre tőle. Az eladók segítőkészek voltak nagyon és persze beszéltek angolul.
Bár nyilvánvalóan nem látok rá a helyzetre, így inkább a tapasztalataim alapján tudok csak véleményt írni. Tamperében iszonyúan sok a diák, tekintve, hogy két főiskola és egy egyetem is található a városban. Ez a korosztály gondolom jó táptalajt adhat a boltoknak. Számomra eléggé úgy festett, hogy a wargame az, ami a legjobban megy, hiszen azokból volt messze a legtöbb a két helyen, bár minden más játéknak is teret engednek/hagynak és más szubkultúrába tartozó embereket is megpróbálnak összeismertetni a lehetőségeken keresztül. Így egy anime- és mangarajongó találkozhat szerepjátékos és képregényes arcokkal, kártyásokkal, hardcore gamerekkel és olyanokkal is, akik társasozni szeretnek inkább.
Nagyszerű élmény volt mind Finnország, mind ezeknek a boltoknak a végigjárása. Egy kinccsel, érdekes tapasztalatokkal és jó emlékekkel tértem haza. Szívesen folytatnám a szerepjátékos utazónaplómat, bízom benne, hogy lesz rá lehetőségem!

Nektek vannak tapasztalataitok idegen országokból? Milyen ott a szerepjátékos piac és helyzet?


(Képek: flickr,saját, flickr)