2007-ben indult útjára az akkori nWoD keretében egy sorozat, mely messze túlteljesítette a kiadó elvárásait. Ez volt a Changeling: the Lost. Ha pár szóban mondanám el, hogy miről is szól, akkor nagy mosolyt csalna az emberek arcára (hát… vannak a sztoriban tündérek), de a könyv borítója alá pillantva rögtön levágjuk, hogy kicsit (értsd: nagyon) más a helyezet. Borongósabb. Elborultabb. Más. Jó értelemben. Szóval jöjjön egy összefoglaló/ismertető erről a csodás és őrült világról.

- Nem hiszek az Ördögben. 
- Az kár, mert Ő hisz magában. - Constantine

A kezdetek kezdetén…

A játék felütése elég egyedi. A címszereplő lények bőrébe bújhatunk, ők azok a bizonyos changelingek. Talán a legjobb fordításuk a tündérfajzatok lennének, esetleg a cseregyerekek, akik a kelta mitológiából ismerősek lehetnek egyeseknek. Nem véletlenül, hiszen a dolog nagyban épít a különböző kultúrák legendáira. Vannak furcsa entitások, akiket csak Igaz Tündéreknek (más neveiken: Ők, Dzsentri, Mások) szoktak hívni, és akik valamilyen oknál fogva embereket rabolnak vagy csalnak el. A módszer elég változatos, ahogy a fogság is, mely utána következik. A legnagyobb gond mégis az (nem mintha ez nem lenne elég), hogy azok a bizarr helyek és dimenziók, amiken keresztülhurcol a szörnyeteg, az bizony megviseli a törékeny emberi lelket. Ennek következtében a delikvens már nem ember, vagyis nem csak az, valami más lesz, tündérfajzat. A játékosok pedig olyan cseregyerekeket személyesítenek meg, akik valahogy visszajutottak a Földre, és immáron egy a furcsa, ambivalens életet kell élniük.

Mivé lettem?!

Az átváltozásnak bizony nyoma marad, nem csak a testen, de a lélekben, és a tudatban is. A fizikai változás eleinte nem olyan vészes, de mégis bárkinek feltűnne… ha az emberek nem vakultak volna bele a saját valóságukba. Így viszont, a tündérfajzat szinte automatikusan el tudja rejteni az igazi valóját egy emberi maszk mögé, és csak kevesen látják, hogy mi is ő igazából.
A játékban hatféle seemingnek (hívjuk látszatnak ezután) nevezett „kaszt” van. Ezek hivatottak elsődlegesen jelezni azt, hogy mivé vált odaát a karakter.
A Beast, nevéhez hűen az állati jegyeket magukra vett tündérfajzatokat csoportosítja.
A Darkling az éjszaka és a sötétség szülöttei.
Az Elemental az anyagok és elemek jellemzőit bíró egyének csoportja.
A Fairiest a művészek és előadók, a szépséges és fenséges lények társasága.
Az Ogrék túl sokáig éltek az erőszak közelében, így az teljesen bekebelezte őket (se Shrek, se Szamár).
A Wizened furcsa bagázs, itt kapnak helyet a különféle mesterségek szakértői és a szolgálók.

A Changeling: the Lost legnagyobb pozitívuma számomra most következik. Nem elég, hogy választhatunk a fenti listából (bár ez jellemző a WoD játékokra), de még egy kith-nek nevezett alkategóriát is választhatunk, ami tovább specializálja a karaktert. A dolog egyébként abszolút jogos, hiszen azért elementál és elementál között is van különbség. Ezek a döntések persze bizonyos előnyökkel és hátrányokkal ruházzák fel a tündérfajzatot.
Nincs két egyforma Elveszett, hiszen még egyező látszat és kith esetén sem biztos, hogy ugyanolyan elváltozások jelentek meg a két delikvensen.
Ezen felül pedig igen sokszínű erők, képességek (Contract) felett nyernek uralmat, és amikor azt mondom, hogy sokszínű, azt a szó legszorosabb értelmében kell venni. A tündérfajzatoknak lehetősége nyílik „játszani” olyan dolgokkal, mint az álmok, idő, a kinézetük, mások elméje, a szerencse, és még sorolhatnám. Ezt az erőt a Glamour nevű „manapontok” működtetik, de ha valaki elég szemfüles, akkor megtalálhatja a kiskapukat, és máshogy is aktiválhatja.

És most merre?

Visszatérve számos problémával szembesül az egyén. Odaát bizony nem érvényesek az ember által ismert törvényszerűségek, mint mondjuk az idő. Így lehet, hogy amíg az elrabolt illető számára 8 órának tűnt, addig a valóságban eltelt 2 év. Így a család már problémássá válik. Nem beszélve arról, ha a Dzsentri nagyon lelkiismeretes, akkor egy hasonmással tömi be az áldozat után keletkezett űrt.
Sokszor emberileg is mássá válik az, aki visszajön Onnan. Fél, retteg, elveszettnek érzi magát, az életét. Be kell illeszkednie egy új világba, ha a régiből már végérvényesen kizuhant. Szerencsére ebben segítenek azok, akik hasonlóan átmentek már ezen a pokoljáráson. Amolyan önsegítő kör jelleggel működnek ezek a társulások egy-egy városon belül.
Mivel mindenki másképp küzd meg az őt ért traumával, így nagyon eltérő felfogású cseregyerekek is lehetnek egy adott városban. A közös bennük csupán az, hogy ugyanattól menekülnek, ugyanolyan elveszettek és ugyanannyira erősen élik meg az érzelmeket. Őket az Udvarok tömörítik össze. A leghíresebbek a négy évszak szerint vannak beosztva.
Tavasz: Az Agancs Korona. Ők feledni és szórakozni szeretnének, valahogy fel kell dolgozni a tragédiát. A vágyat tartják a legjelentősebb érzelemnek.
Nyár: A Vaslándzsa. Harcosok, akik szerint meg kell fizetni az Igaz Tündéreknek, és el kell pusztítani őket mind. Természetesen a haragot ölelik a keblükre.
Ősz: Az Ólomtükor. Kutatók, okkult tanok ismerői, akikkel ha már ilyen dolog történt, akkor megtanulják az ellenség fegyverét forgatni, és mágiával vágnak vissza, ha eljön a megfelelő idő és hely. Érzelmük a félelem.
Tél: A Csöndes Nyíl. Ha nem találnak meg, nem kapnak el, vallják az Udvar tagjai. Ők inkább meghúzzák magukat, és titokban végzik a dolgukat, legyen az információszerzés, vagy valaki elhallgattatása. A bánat jellemzi őket a legjobban.


Lenn a nyuszi barlangjában…

Amikor már azt hisszük, hogy nincs tovább, akkor kiderül, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa. Nem elég, hogy az Elveszettek élete teljesen felfordul, de még újra és újra kockára kell tenniük az életüket azért is, hogy fenntartsák ezt a bizarr, kettős életet. Visszaérve a „normális” világba valami megváltozik. Valami már nem egész, ahogy ők sem azok. Valami után sóvárognak. Ezt pedig csak egy módon tudják kielégíteni, visszamennek arra a másik helyre. Természetesen bolondok lennének újra fogságba esni, de szükségük van a másik világ misztikus energiáira. Ezt pedig csak úgy érhetik el, hogy a köztes dimenzió, a Sövény kétes talajára lépnek újfent.
Ezen a furcsa helyen semmi sem az, aminek látszik, és az óvatlan járókelők könnyen itt lelhetik a végzetüket. A hely faunája, a hobgoblinok is ugyanolyan kiszámíthatatlanok, mint maga a Sövény, ami szívesen bekebelezi azokat, akik nem tudják féken tartani. A tapasztalt és elhivatott látogatók viszont sokat nyerhetnek egy ilyen kockázatos kiruccanásból. A goblingyümölcsök mesés erőt képesek adni, meggyógyítják a sebesülteket, vagy megduplázzák az elfogyasztója erejét… vagy épp paralizálja őket, ha rosszul választott. A goblinpiacon pedig szinte bármit meg lehet találni, és amikor azt mondom bármit, tényleg úgy értem. A háztartási hulladéktól kezdve az emlékeken és a képességeken és varázslatos tárgyakon át, majdnem mindent lehet itt kapni, persze meg kell fizetni az árát. Mert a Changeling: the Lost egyik alaptézise ez: mindennek ára van.
Csak pár példa, hogy mit is értek ez alatt.
Bármilyen ajtót kinyithatsz, legyen bármennyire bezárva, reteszelve… de a közeljövőben valaki ugyanezt meg fogja csinálni veled is.
Ha rád támadnak, elsőre nem tudnak megsebezni, de a következőben visszakapod… duplán.
Egy láthatatlan őr vigyáz rád, és azonnal megtámadja azt, aki megüt… de nem tudja megkülönböztetni az igazi támadást a baráti hátba veregetéstől.
Egy kártyalap, amit ha az ajtóra ragasztasz nehezebben tudják csak feltörni… de bármilyen óvatosan is bánsz vele, mindig megvágod magad a lappal.
Egy kés, amivel ha megvágsz valakit és az felsikolt, akkor gyógyulsz tőle… de fél napra depressziós leszel, és síró gyermekeket hallasz.

Végszó

A játékot nem hiába aposztrofálják úgy, mint a gyönyörű őrület játékát. Ez nem a vidám Csingiling, de nem is kell felkötnünk magunkat a játék végén. Vannak erősebben jelenlévő érzések, de összességében bármi kikerekíthető ebből a remek kis világból. Annyira flexibilis az egész téma, hogy talán a legjobban és legváltozatosabban mesélt szerepjátékok közé sorolnám, és a váratlan sikere ebben meg is erősít.
A kiadó eredetileg úgy tervezte, hogy a szabálykönyv után kiadnak még öt kiegészítőt. A sikert látva viszont egészen tizenkettőre duzzadt ezek száma. A könyvek gyönyörűek, a képek kellően elborultak és a zöld szín, illetve a tüskés mintázat nagyon megy hozzá.
Kiknek ajánlom?
- akik kicsit is érdeklődnek,
- szeretik a rejtélyeket és a misztikumot,
- legendák és folklór kedvelőknek,
- akiknek bejön a bizarr és a new weird,
- felfedező típusú játékosoknak,
- kedvelik az egyedibb felütésű szerepjátékokat.

Ha értékelnem kellene a játékot, akkor gondolkodás nélkül kapná a csillagos ötöst.

Csak egyetlen rövidke út a Sövénybe, mi baj származhat belőle, nem?

(A képek a könyvből és a kiadó oldalairól származnak.)