2016. december 14. 17:54 - Anatole, a porondmester

Karácsony előtti lidércnyomás

A következő sorok pusztán a képzelet szüleményei, ámbátor van egy elég erős gyanúm rá, hogy sokaknak ismerős, átélték már. Mindenesetre bármilyen egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
online-shopping-1088262_960_720.jpg

Nem minden emberi lény van abban az áldott helyzetben, hogy a karácsony előtti bevásárlást más végezze el helyette, és ilyenkor nincs mit tenni, neki kell alászállnia a pokolba. A közeli Tecso/Spur/Lidli/miegymás lesz a személyre szabott kínzókamra, melyben az a pár tízperc vagy óra az örökkévalóságnak tűnik majd.

Belépve már azonnal lehet találkozni az első stációval. A fennmaradó kosarakért vívódó emberek installációja. Szinte olyanok, mint a Silent Hillben a nővérkék, állnak és csak várnak, de amint megcsörren egy bevásárló kocsi vagy koccan a műanyag kosár, azonnal mozdulnak, gyilkos könyökük nem kímél se nőt, se gyereket. Ennél a pontnál még ki lehetne menni, még fel lehetne adni, de akkor holnap kell jönni, és csak még nagyobb lesz a szopás. Na meg, ha már itt van az ember ugye…
De mindez még csak a jéghegy csúcsa, a broki eleje, a legjava még hátra van. Az ember céltudatosan tör előre a lassan hömpölygő izzadságszagú masszában, de elkerülhetetlen, hogy meg ne tántorítsa egy pufikabát, banyatank, vagy egy derék magasságban szlalomozó kölyök.
tumblr_oauffefuh91ut1d6co1_500.gifA sorok közt a fogyasztói tápláléklánc mindenféle egyedével könnyedén összetalálkozhatunk. Megy az élethalálharc az akciós tévéért, házimozi rendszerért (ha nem telik rá sem para, majd a hitel), a csirkefarhátért. A gyengébbek elijednek pusztán egy rájuk villantott szúrósabb tekintettől, de vannak, akik beleállnak a balhéba. Most kell megmutatni, hogy apu, anyu mennyire szereti a kölköt, kell neki a tévé, hát meg is kapja! Emberségéből kivetkőzve huzigálni kezdi a másik kezéből a dobozt, az persze rátart. A jelenet, a maga abszurd módján még vicces is, a válogatott szitkok és homlokon dagadó ér látványa, ahogy lassan hab képződik a marakodó felek szája szélén. Aztán bumm, kizökkensz, mert megérkezik - a hókotró, a pogók és mosh pitek koronázatlan királya, amely mindenkit félrelök az útjából – a banyatankos nyugger. Nem szabad sokat egy helyben időzni, így inkább továbbmész. Ólomlábakon vánszorog az idő, a kellemes karácsonyi dallamok lassan, de biztosan tesznek erőszakot az ember fülén és elméjén. Talán, de csak talán, nem 10-15 számot kellett volna leszedni a Youtube Downloaderrel, de mivel a dolgozó sincs túlfizetve, így leszarja. Ő amúgy is napi 8-10-12 órán át hallgatja, több mint egy hónapig. Szenvedjen hát más is!
8211477590_8381c9cf96_b.jpgAmikor végre valahára megvan minden, vagy legalábbis majdnem minden, ami kellett a listáról (na meg néhány plusz), akkor a pénztár felé veszed az irányt. Lassan kezd elhatalmasodni az érzés, mely a lovecrafti kozmikus horrorhoz mérhető, hogy nem, ez nem a pokol volt, csak az előjáték. A csilis, üvegszilánkos síkosítós hajvasalós fajta, de a java még hátra van.
Képzeletben melléd gurul egy piros kis triciklin, a furcsán ismerős, öltönyös játékbaba, és mély hangon annyit szól: „Egy játékot szeretnék játszani!” – majd a fejével a pénztár felé int, és továbbgurul. Hát itt lennénk, ez lenne az. A nagybetűs Pokol. 20 méternyi válogatott szívás. Nincs mit tenni, elfoglalod/elfogadod a helyed a szopórolleren, és közönyös arccal beállsz a sorba. Időnként kikandikálsz, mégiscsak érdeklődvén sorstársaid haladásáról. Itt már egészen kozmikus szinten látni a dolgokat. A pokol „csak” egy szar hely, de mi magunk, az emberek vagyunk, akik megkeserítik még jobban az amúgy sem túl jó körülményeket. Időközben már harmadjára szól Mariah Carey-től az All I want for Christmas is you, és enervált arcodon a bal szemed alatti izom diszkréten rángani kezd.

És megkezdődik. Mintha csak a 13 kísértetből látnám a szellemek, elbaszott, átszabott verzióit.

1. Az Érdektelen Paraszt: Nem mérte le azt a 3-15 zacskónyi zöldséget, így most mindenkinek meg kell várnia, hogy visszamenjen és megtegye.
2. A Felháborodott Hápogó: Árgus szemekkel figyeli, hogy a rendszer nehogy átbassza őt és a legkisebb hibára is ugrik. Még akkor is, ha ő nézte be, és már nem akciós a termék, amelyet venni óhajt. Így hát nagy patália közepette köszöni, de így nem kéri.
3. Az Áfás Áruló: Azt hinnénk vele majd nem lesz baj, simaliba. Aztán a végén (a végén bazmeg) bejelenti, hogy áfás számlát kér egy kimondhatatlan cég nevére, amelyet elkezd lebetűzni.
4. és 5. Az Enervált Anyuka és az Akaratos Gyermek: Axióma, hogy szinte mindig, mindenhová kell egy hisztiző gyerek, akinek a taknyosra sírt, vörösre üvöltött fejét már maga az anya is megunta. Egy Kinder tojáson megy a vita. A szülő még kontrollból keményen rászól a kölökre, de már ő sem hisz abban, hogy ez véget ér.
6. Az Igénytelen Beteg: Mindenkivel megesik, hogy betegen kell vásárolni menni, de vannak normák, amelyeket azért ha nem is mindenki, de sokan igyekeznek betartani. Na, ő nem. Köhög, tüsszög, a turháját szívja, és persze mindezt zsebkendő és minden egyéb nélkül. Ó, és forgolódik is hozzá bőszen, hadd jusson mindenkinek karácsonyra.
7. A Beles Burzsuj: Két púpozásig rakott bevásárló kocsival érkezik és jó nagy hanggal, hogy mindenki tudja, ő is ott van és létezik. Mivel ilyenkor is keresni kell a pénzt, így telefonon vagy bluetooth headseten beszélget valakivel, akire rendszerint kicsinyítő képzőt használ (lásd: Józsikám, Palikám, stb.). Az egyik kocsi amúgy csak piával van megrakva. Persze panaszkodik a drága árakra, és a nép szószólójának hiszi magát, miközben hanyagul odaveti a több tízezret a pénztárosnak.
8. A Feledékeny Elme: Hiába állt fél óráig a sorban, csak az utolsó pillanatban veszi észre, hogy bizony valami kimaradt, így vissza kell érte rohannia a bolt túlsó felébe.
9. Az Aprós Nyugger: Aki eddig a banyatankkal taszigált, nem meglepő módon előtted állt be a sorba. Mindaddig félhangosan füstölög, amíg nem ő van soron, majd amikor elérkezik az idő, akkor kiborítja a pénztárcáját, és óvatosan számolgatni kezdi az 5-10-20 forintokat. Ha a pénztáros – látván a növekvő lincshangulatot – segíteni szeretne, bőszen elhessegeti.
10. Az Elmék Gyilkosa: Megvan az a hangszín, amely konkrétan bassza az agyadat? Na, az övé olyan. A barinőjével előszeretettel beszél cukcsih és menőh dolgokról. Legalább a pénztárnál nincs vele gond (nem garancia), de addig még megkeseríti az életed, mivel egyszerűen nem lehet nem meghallani.
11. Az Indiszkrét Bökdöső: Vagy unatkozik, vagy csak nagyon belemerül a beszélgetésbe, de azon kapod magad, hogy már harmincnegyedik alkalommal lök meg a kocsival, kosárral. Hiába nézel rá rosszallóan, hiába kéred meg, folytatja. Eközben, amit elképzelsz neki, azért többszörös életfogytiglan járna.
12. A Hitehagyott Véleményhuszár: Mindig talál magának áldozatot, akinek – lehetőleg jó hangosan – pocskondiázza a sorbanállás kínszenvedéseit. Megtudhatod, hogy mennyire fáj a lába, vagy milyen elfoglalt, illetve, hogy máshol mennyivel jobb a kiszolgálás. Kár, hogy a lőtéri kutyát, meg a bolháját sem érdekli…
13. A Fojtogató Rém: Két változata is létezik, de igazából egyik sem jobb a másiknál. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy fürdeni túl mainstream, és elviselhetetlen testszaggal állnak be a sorba. Emellett vannak azok, akik túllőnek a célon, és az olcsó parfümöt zuhanyzás helyett használva olyan támadást indítanak a jóízlésű ember szaglóhámjai ellen, hogy azon nyomban szörnyet halnak, mihelyst a Rém beáll a sorba. Menekülni nem lehet, Ypres újratöltve.

A véletlen szám generátor (RNG) belőlük igen szívesen dob be többet is a sorba, mindegy is melyikbe állsz. A hosszú percek évszádokká dagadnak, és az „idő relatív” fogalmat egészen máshogy kezded értelmezni, amikor is végre sorra kerülsz, és könnyes szemmel, remegő kézzel pakolsz ki a futószalagra. Ha nem megfelelő csillagzat alatt születtél, akkor ilyenkor szokott megszólalni az áruházi Gábriel, a hírvivő. „Lehet pakolni a másik kasszához is!” Neked meg a kurva anyád. – jut eszedbe, de már fizetsz és végeztél.
Köszönjük, jöjjön máskor is!



(Források: tumblr, flickr és pixabay, na meg Youtube. A film címre Krampusz és mindenkinek ajánlom, így karácsony tájékán.)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr6612047909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KönyvParfé 2016.12.14. 19:09:10

Most jövök a boltból... Kifogtam egy Feledékenyt és egy Bögdösőst... pokoli! :) És szeretném kiegészíteni a listád egy újabb ponttal, mert az én Bögdösősöm még inkább felnyomta az agyvizemet, amikor a szalagon megfogta a cuccaimat és arrébb söpörte, hogy feltehesse az egy darab kocka margarinját.

Anatole, a porondmester · https://www.facebook.com/anatolemondja 2016.12.15. 10:51:35

@KönyvParfé: Részvétem! Remélem a nagybevásárlás még hátra van :'D

KönyvParfé 2016.12.15. 10:53:35

@Anatole, a porondmester: Hátra! De csakis szombat délutánra időzítem... :)
süti beállítások módosítása