Mostani bejegyzésem egyben élménybeszámoló és ajánló, esetleg kritika is. Nemrégiben volt lehetőségem többedmagammal ellátogatni a Budapest szerte hirdetett horror cirkuszba. Tovább kattintva elolvashatod, hogy miért is érdemes megnézni ezt az előadást, ha szereted a horrort és/vagy a cirkuszt.

Amikor megláttam, hogy ilyen program is van kicsiny hazánkban, egyből felcsillant a szemem. Egyrészt nem hagyományos a dolog, másrészt imádom a horrort és végezetül ezek ötvözetét. Bár a normál cirkusz annyira nem hoz lázba, itt szívesen vettem az akrobata-késdobáló-erőművész szentháromságot is. De kezdjük az elején.
A Felvonulási téren héderezik a cirkusz és kívülről jóval kisebbnek tűnt, de kellemes meglepetésként ért, hogy bizony van bent hely. Az egyik legnagyobb pozitívum az volt számomra, hogy a sorbanállás sem volt unalmas. A műsor kezdete előtt éles csattanásokat és sikolyokat hallottam, megnyugtatóan berregett a láncfűrész és hamarosan meg is értettem, miért ugrándozik mindenki oldalra. Amíg vártunk, hogy elfoglalhassuk a helyünket, addig a társulat tagjai rémisztgették az embereket. Volt zombi, aki a lapátját csattogtatta; ördög vagy krampusz, aki ugyanezt ostorral tette. Az elmebeteg orvos láncfűrésszel vagdalt mindenkit. Érezni lehetett a benzingőzt és hallani a szerszám hangját, persze nem vágott szét senkit… ellenben többeket pöcsön és seggen láncfűrészelt vele. A popkult számos eleme már itt megmutatkozott. A halott menyasszony és a Kör-kislány is szívesen sikítozott nekünk és nyiszálta a torkunkat. És igen… a cirkusz elmaradhatatlan kelléke, a bohóc is jelen volt.  Én nem félek tőlük, ellenben sokan rettegik őket, de ez a példány legalább nem akart viccesnek és kedvesnek látszani. Egy rémséges figura volt, aki emellett topa paraszt módjára (a szó nehezen elképzelhető pozitív módján) kedvelte az altáji humort és a káromkodást. És kifejezetten szeretett fényképezkedni. Azon mondjuk nagyon meglepődtem, hogy olasz társulat lévén inkább vártam fordítást, de azt a keveset, amit beszéltek, azt megtanulták magyarul. Mindeközben pedig a látvány is nagyon ott volt a szeren. Füstgépek, csontvázak és sírok. A rémséges elemek lekötöttek, amíg be nem értünk. Odabent még ment a fényképezés, az ijesztgetés és lassan kezdetét vette a show.
Az előadás egyszerre színház, cirkusz és kabaré, nagyon okos összeválogatása a műfajoknak, mert jól egészítik ki egymást. Elsősorban felnőtteknek ajánlott, hiszen ők értik a legtöbb popkult vagy filmes utalást, és bizony voltak felnőtteknek szóló(bb) poénok és témák is. A zenei repertoárra szintén nem lehet panasz, jól illeszkedett az előadáshoz. Több filmzene és ismertebb mű is előfordult.
A felkonfok beszéltek a legtöbbet, közülük is Lucifer, aki gyanúm szerint magyar volt, mert minden akcentust mellőzve kissé volt csak pösze a műfogak miatt. Mellette Fedra, a bájos és szexi párja volt még az, aki szintén földi lehetett, de ahogy néztem a társulat videóit, ezt a két szerepet mindig az adott országból töltik be. A többiek keveset beszéltek, de azt magyarul.
Maga az show nagyon patent volt, a zene és a látvány a helyén, a horrort és a humort jól kezelte és jól adagolta az előadás, látszott, hogy gondosan meg lett tervezve. A történetiségnek megadták a keretét, de azért mégsem egy színdarabot kell elképzelni. Az előadás a Pokol címet viseli és valóban, egy 18. századi temető visszajáró lelkei és egyéb nyalánkságok várnak itt a közönségre.

Borzongani persze csak mértékkel lehet, de azt hiszem nem is ez a célja. Ha valaki szereti a horrort, annak inkább lesznek kedves, régi cimborák a karakterek. Én személy szerint egyedül talán csak a bűvészt hiányoltam, arra nagyon kíváncsi lettem volna, hogyan illesztik be a témába, de sajnos ez kimaradt a mostani leosztásból. Ami viszont nagyon elnyerte a tetszésemet, az a fa poit használó dobos pap volt (igen, jól olvastátok) és a burleszk szerű figura(pantomim, szerencsétlenkedés, amolyan Charlie Chaplin), aki előszeretettel trollkodott a nézőkkel… na meg a bohóc.
Külön kiemelném, hogy az előadás nagyon interaktív volt, sokakat kihívtak és jókat mulathattunk rajtuk is. Emellett táncolt nekünk (a szerencsésebbeknek vagy épp szerencsétlenebbeknek) szépséges vámpírhölgy és kövérkés transzi fickó; labdázott velünk a bizarr kislány, aki anyu fejét dobálta és volt, akit célpontnak is kijelöltek egy kis késdobáláshoz.
Összességében nagyon ajánlom mindenkinek a Circo Degli Orrorit, aki egy kis könnyed, de mégis vérpezsdítő borzongásra vágyik.

Bővebben az oldalukon tudtok tájékozódni. Itt vannak fent képek és videók is. November 23-ig még van időtök megnézni őket.

Utóirat: Nem kell parázni, az előadáson van szünet, így vécére ki lehet menni.


(A képek a horrorcirkusz.com oldaláról származnak és a Circo Degli Orrori tulajdonát képezik.)