Az utóbbi idők tendenciáira reflektálva született meg ez az írás, hiszen mindenkinek eltérő igénye és fogalma van a szerepjátékról. Alapjában véve elég széles skálán mozog a dolog, sok minden belefér. De hol van az a határ, ami már nem a hobbiba tartozik bele, hanem… személyesebb, intimebb ügyekbe. A bejegyzés az én véleményemet tükrözi, és próbálom elkerülni a sznobizmust, illetve az „igazzy szerepjátékos” nézőpontot is. Azokkal sosem értettem egyet úgy igazán.(Ide most egy nagyon durva kép került volna, de mivel nem tudom, kik olvassák a blogot, így öncenzúrát gyakoroltam.)

Szexi tájm
Az emberből fakadóan vannak dolgok, amik mindig is érdekelték a fajunkat, és megkerülhetetlen témákká váltak, ilyen a halál, a hit, (felnőttként az adózás), és persze a szex. Ez hétköznapi dolog, a fajfenntartáshoz is szükséges, és persze jó érzés… főleg, ha jól csinálják. Ezeket már mind ismerjük. Mégis, az emberek tabuként kezelik, ha szóba jön, vagy nem találják meg az egészséges egyensúlyt a mondandójukban, de inkább az előző feltevés a jellemző. Ciki, és nem illendő a téma. A társadalom pedig erősen próbálja letolni az emberek torkán (remélem, értitek), a saját „normáit” ezzel kapcsolatban. Pedig ez is csak egy téma. Néma gyereknek meg ugye…

Zupa Zexi szerepjáték
A kérdést persze még lehet tovább bonyolítani, és ez az emberi faj sajátja is, hogy szereti megnehezíteni a saját dolgát. Úgy tapasztalom, hogy a szexualitás megjelenése a szerepjátékban szintén ilyen. Nehéz jól körüljárni a témát, és persze még nehezebb egyetemes megállapításokat tenni, hiszen egyénenként eltérőek a vélemények, beállítódások és persze a személyiségek. Emellett, egy alapból tabuként kezelt valamiről, egy kitalált közegben kell megnyilatkozni. Nem egyszerű!
Mindenki nevében nem beszélhetek, így saját véleményemet és nézőpontjaimat tárom elétek.
Ahogy a szex jelen van a mindennapi életünkben, úgy egy szerepjátékban is helyet kaphat, hiszen az a karakterek életét hivatott leképezni. Ettől kezdve pedig igenis beszélni kell róla. Módjával. Az, hogy milyen mennyiségben szerepel, az sok dologtól függ.

A résztvevők.
A csapat (játékosok és mesélő egyaránt) az elsődleges meghatározói az egésznek. Mennyire szeretnének ezzel foglalkozni, és milyen részletesen. Van, aki rosszabbul áll hozzá, és van, aki nem. Ezt fontos tiszteletben tartani, illetve a személyes preferenciákkal foglalkozni. Előfordulhat, hogy valakinek már voltak atrocitásai, melyek miatt egy erőszak lemesélése rosszul érintheti. Célszerű lehet a csapattal egyeztetni ez ügyben is.
A dramaturgia.
Ahogy a mesékben sokszor a mindennapi rutin sincs külön kiemelve (reggeli rötyi és társai), úgy egy párkapcsolatban élő karakternek sem kell elmesélni a közös együttléteket, vagy épp egy bárdnak a napi harmadik numerát. Ellenben, ha van jelentősége, akkor már megér egy misét a dolog, hiszen fontos részévé válik a történetnek, és a játékosok bárminemű továbbjutását segítheti. Ilyenkor is lehet változó részletességgel mesélni az aktust, de ezt már egyéne válogatja.
A karakterhűség.
Lássuk be, vannak játékosok, akik kúrmeister koncepcióban gondolkodnak, és úgy szórják magvaikat (már ha képesek rá, lásd Vampire, ahol már csak meleg levegő jön), mint más a skulót a kalasnyikovból. Ez esetben például lehetetlen megkerülni a témakört, de nem is állhat abból egy játék, hogy minden sarkon lekúr valakit a karakter, és azt ki kell mesélni az összes csábítással együtt. Ilyenkor szerintem szintén ugyanaz él, mint a dramaturgia pontnál leírtakban.
Az előzmények.
Még egy prostituálttal való üzletelés általában (de nem mindig) könnyebb és célirányosabb dolog, addig egy szexhez vezető csábítás, már nem mindig olyan egyszerű. Úgy vélem, hogy sokszor ezen előzmények megjelenítése fontosabb, mint maga az utána következő aktus, hiszen azt mindenki könnyebben el tudja képzelni. Egy flörtölés, miegymás megkívánja a szerepjátékot, a karakternek el kell érnie azt, hogy a másik is őt akarja, és sok érdekességet rejthet egy ilyen szituáció. Persze ezt is meg lehet sürgetni, ha a játék úgy kívánja. (Azért a „Dobok csábításra, 5 siker. Durr, bent van, kész is vagyunk, megyek tovább.” kaliberű leírás keményen aláver a hangulatnak.)

Az ördög a részletekben
A nagyobb problémát az szokta jelenteni, hogy mennyire legyen a leírás részletekbe menő. Szerintem, ezt szintén a csapat tagjai döntik el, és érdemes olyan megállapodásra jutni, hogy az mindenkinek megfelelő legyen.
Egyrészt furcsa lehet három embernek, hogy fél órán át azt hallgatják, miként éli át a negyedik tag a karaktere életének legjobb szexuális élményét. Másrészt, én kislányosan bevallom, hogy rosszul is érezném magam, ha nagyon részletekbe menően kellene egy ilyet mesélnem egy hímnemű játékosomnak. Bocs, régimódi vagyok.
A részletesség széles skálán mozoghat, ahogy például a filmekben is. Finomabb, sejtelmesebb opció a jelenet átugrása, enyhe érzékeltetéssel. Le lehet tudni a dolgokat egyszerűbb, statikusabb kijelentésekkel is a mesélő részéről, vagy akár narratív megoldások is igénybe vehetők. Dramaturgiai szempontból fontos jeleneteket is lehet homályosabban mesélni, vagy éppen a fontos részletekre koncentrálva. Ha pedig a szükség (és a csapat) azt kívánja, akkor a naturalista, részletes ábrázolás is képbe kerülhet.

A feketeleves
(Akinek meg inge jellegű rész következik, kéretik ennek fényében kezelni!)
Manapság többször belefutottam már olyan emberekbe, akik szerepjáték címszó alatt nem akarnak mást, mint a saját, szexuális célzatú vágyaikat kiélni, és rendszerint ezzel rossz csoportokat találnak be. Nem kertelek, ezen személyek nagy része (ahogy én tapasztalom) általában tinédzser, és általában vonzódik az animés szubkultúrához. Előkerülnek olyan kifejezések, mint: yaoi, uke, seme, bishi, stb. És innen tudható, hogy ők valami egészen másra gondolnak. Tény, hogy valami nagy zavar van náluk, ha azt hiszik, hogy a „hagyományos” szerepjáték kedvelői automatikusan érdeklődnek az iránt, amit ők keresnek. Nagy különbség van a „szexuális szerepjáték” (legyen valós életben vagy írásban) és a „szerepjáték, amiben előfordul a szex” kategóriák között. A fentebb említett egyedek pedig ezt hajlamosak összekeverni, és ebből – érthető okokból – elég nagy felzúdulás szokott kerekedni. Bár mindkét szerepjáték az egyén szórakoztatását célozza meg, mások a prioritások és a rangsorolás is.
Mindenféle elitizmus nélkül, de a szexuális célzatú játékokat én külön kezelném a többitől. Hogy miért? Mert a résztvevők célja az, hogy szexuális fantáziálások során levezessék az ilyen jellegű vágyaikat és ennek mindent alárendelnek. Értsd, a fürge ujjak öt perce mellett egyébként eljátszom, hogy én vagyok Songoku és meghőmérőzöm Krilint. Ebben ki is merül a dolog. Egyik kéz a billentyűzeten, a másik az asztal alatt.
Technikailag bár szerepjátékról beszélünk, de terminológiai szempontból szerintem ég és föld a két dolog. Sokan pedig csak odáig jutnak, hogy hormontól buzogva beírogatnak csoportokba és fogalmuk sincs arról, hogy mit takar a hobbi. Tipikus esete annak, ha valaki nem tájékozódik, majd pofáncsapásként éri az elutasítás, miközben (gondolom) vannak erre is külön csoportok, ahol ilyen fajta „szerepesek” vannak. Aztán vagy törlik a posztot és elsunnyognak, vagy rosszabb esetben beleállnak és megpróbálják megvédeni a véleményüket.

Sokan nem tolerálják az ilyet. Hogy ezek az emberek betegek lennének? Ezt nem posztom megítélni, mindenki máshol húzza meg a határt. Amíg az életterembe nem folynak bele, addig azt csinál mindenki, amit akar. Ha pedig ezt megszegi, akkor élek a véleménynyilvánítás jogával, ha tetszik, ha nem. Ezzel úgy hiszem, a legtöbben így vagyunk.
Bár meggyőződésem, hogy nincsen „normális” ember, és pont ez szüli a normalitás tébolyát, hogy sokan annyira keresik ezt.
Ti mit gondoltok a dologról?




(A képek forrása: niyidaram, rpg.net. A réklám pedig a 80-as évek DnD marketingjét dicséri.)