2016. november 18. 17:48 - Anatole, a porondmester

Támadáááás!!! – a szerepjáték ellen

avagy az elkerülhetetlen ellenzék

Ahogy sok minden más, úgy a szerepjáték is megtalálta a saját ellenségeit. Számos alkalommal indítottak ellene keresztes hadjáratot, és főleg a hobbi elterjedésének hajnalán voltak a legnagyobb botrányok, de egyes sztereotípiák és téveszmék még a mai napig tartják magukat esetenként. Ezekből válogattam össze pár igazán érdekes példányt az „aranykorból”.
necronomicon_prop.jpg

Természetesen, ahogy az lenni szokott, minden szubkultúra, így ez is talált magának ellenségeket. A szerepjáték rövid „történelme” alatt többször akadtak olyanok, akik a problémáik miatt magát a játékot vádolták, esetleg teljesen alaptalan és irracionális dolgokat láttak bele. Ezek a botrányok általában félreinformáltságból keletkeztek, vagy éppen a játékot ellenzők terjesztettek valótlanságokat.

Két híresebb esetet érdemes kiemelni, az egyik James Dallas Egberté, aki 1979-ben tűnt el hosszabb-rövidebb időre. Az egyetemista fiú súlyos depresszióval küzdött, aminek a leküzdésében nem segített az sem, hogy homoszexuális volt egy konzervatív közösségben, illetve hogy a drogokkal is voltak problémái. Egbert egy csatornában bújt meg, ahol elég sok altatót szedett be, majd amikor másnap mégis felébredt, akkor egy barátjánál húzta meg magát, mivel tartott a következményektől. A család egy magánnyomozót bérelt fel, aki kikérdezte Egbert barátait, majd valamiért arra a következtetésre jutott, hogy a fiú a D&D miatt tűnt el (fck logic). Dear, a nyomozó feltételezéseit a médiának is közölte. Úgy vélte, hogy van összefüggés a szerepjáték és a fiú eltűnése között. Mikor megtalálta Egbertet, az kérte, hogy a tettei maradjanak titokban és Dear egy nyilatkozatában a szerepjátékról szóltakat semmissé tette.

Egy kiépülni kezdődő és kis szubkultúra számára nem igazán tettek jót a hamis vádak. Kezdett elterjedni az a tévhit, hogy aki szerepjátékozik, az lassan elveszíti a kapcsolatát  a valósággal, megbomlik és [insert random faszság here]. Mindez még csak a jéghegy csúcsa volt, hiszen később jött az egyik legdurvább, hazugságokon és féligazságokon alapuló lejárató kampány.
studies_in_crap_devils_knot_definition_villagevoice.jpg1982-ben egy Irving Pulling nevű - amúgy D&D-t játszó - fiú öngyilkosságot követett el. Az anya, Patricia Pulling először az iskolát akarta beperelni, mert nem figyeltek a gyerekére. Mivel nem foglalkoztak az ügyével és tovább kombinálta a dolgokat, így megalapította a BADD (Bothered About Dungeons & Dragons) nevű csoportot. Tézisük szerint a szerepjátékosok az ördöggel tartanak kapcsolatot, meg egyéb nyalánkság. Ez az igen szélsőséges nézet gyorsan támogatókat talált más egyházi szervek személyében, és hamarosan már a médiában is megjelentették magukat.

Az akkor még meglévő TSR persze mindent megtett, hogy megpróbálja megbékíteni a haragvó csoportot és az általa feltüzelteket, de kevés sikerrel. Az eladások hamarosan drasztikusan csökkenni kezdtek.  Több játékos még kampányolni is kezdett a D&D mellett, és a médiában is megjelentek csak azért, hogy bebizonyítsák, nincs jogalapja a feltételezéseknek. Patricia Pulling vádjai alaptalanok, információ félrevezetőek és hamisak voltak. Egyik nyilatkozata szerint az USA-beli Richmond fiataljainak nyolcvan százaléka sátánista. Miss Pulling a későbbiekben is elég lelkes maradt és magánnyomozói, illetve jogasszisztensi végzettséget szerzett csak azért, hogy minden téren a szerepjáték bojkottálásával és kipurgálásával foglalkozhasson (a hülyeség és a szorgalom áldásos ereje, ugye). Az összes per, melyben Pulling érdekelve volt kudarccal zárult. Michael Stackpole a későbbiekben megvizsgálta a BADD adatgyűjteményét és azt fedezte fel, hogy azok erősen túlzóak, sőt valótlanok. Az öngyilkosságok aránya például jóval alacsonyabb, mint azt a BADD állította, és összefüggésbe sem hozható a szerepjátékkal. Bizonyos esetekben pedig illegális tartalmakat is talált. Miután nyilvánosságra hozták az információkat lassan elcsendesedett a botrány, de még a mai napig nem lehet lemosni minden előítéletet a hobbiról.
stuffyoushouldknow-14-2013-05-badd-cover.jpgLeginkább ebben az időben voltak ehhez hasonló incidensek. Akkoriban a szerepjátékot még ennyire sem értették, mint most, és ezért tartottak tőle. Nem voltak elérhető cikkek a témáról, senki sem magyarázta el, hogy mi ez az egész, és az ó nagyságos televízió sem nagyon adott le „Mi az a szerepjáték?” című dokumentumfilmet a szülőknek. A halál viszont mindig húzóágazat volt a médiában, így arra már jobban ugrottak, és ha a személyes felelősségvállalást el lehetett kerülni, akkor bűnbaknak bármi jó volt, főleg valami olyasmi, amely kellőképp érdekes, de mégis ismeretlen sokak előtt.
Meglepően sok alkalommal próbálták felelőssé tenni a szerepjátékot, gyakorta az sem számított, hogy logikusan nem is levezethető a dolog. Ugyanazt a billogot elszenvedte a D&D is, mint a számítógépes játékok manapság, mégpedig hogy erőszakossá teszik az embert.
Ronald Lampasi esetében is felmerült a D&D, mint közrejátszó tényező. A 16 éves fiú lelőtte a nevelőszüleit, akik abuzív viselkedésmintákat mutattak, és nem utolsó sorban az apa már ült gyerekmolesztálásért. Szerintem is a szerepjátékban keresendőek az okok.
ultanya.jpgA mai napig számos tévhit van jelen a társadalomban a szerepjátékot és a szerepjátékosokat illetően. Jack Chick, egy amerikai evangélista rajzfilmkészítő szerint a játékosok varázsigéket használnak, és a Sátánnal kommunikálnak egy-egy ülés alatt (és ezt tényleg elhitte). A közösség és a hobbi legnagyobb bírái a konzervatív nézeteket valló csoportok, leginkább az egyház. A sátánista mellett a deviáns és a beilleszkedni nem tudó, illetve gyerekes jelzők váltak állandóvá. Szintén jelen lévő tévhit, hogy a szerepjátékosok lassan, de biztosan elszakadnak a valóságtól.

Gyakori visszatérő elem, hogy a játékok a pogány vallások, sátánizmus és az okkult tanok felé viszik el az embereket, netán magukban a D&D-ben és egyéb könyvekben is valós rituálék és varázsigék vannak (jó ég, de béna lehetek, ha eddig még sosem jött össze semmi).

/Szerepjátékos konteótájm: Lovecraft igazából működő idézéseket és varázslatokat írt le, csak azért nem sikerült még Cthulhut előcsalogatnia senkinek, mert képtelen bárki is rendesen kimondani a megfelelő szavakat!/
És természetesen ne feledkezzünk meg a szexuális tartalomról sem, mert a játékok alatt bizony beficcenhet egy közös orgia is. Surprise buttsex ugye.
Ezek alapján már csak arra lennék kíváncsi, hogy azok az emberek, akik ilyeneket állítanak, vajon egyszer sem fordult meg bennük, hogy kézzelfogható bizonyítékot szerezzenek vagy bármi más?

Persze manapság is tudnak furcsa szemmel nézni a szerepjátékra az emberek, és ha az előző vádak annyira nem is, de a függőség inkább előtérbe került. Amit szintén fel lehet fújni, de megint az a helyzet, mint bármi mással. Ha az egyén az, aki függőségre hajlamos, akkor számára majdnem mindegy a tárgya, a lényeg, hogy el tudjon menekülni önmaga vagy az élete elől. TV, számítógép, drogok, sport.

A fentebbiek mellett persze kevésbé ártalmas oldalukról is szokták nézni a szerepjátékosokat, és gyakorta tüntetnek fel minket pincében bujkáló, élettelen, vézna, asztmás kripliknek és egyéb ehhez hasonló variációknak, de lényegében lúzereknek. Szerintem mindenki el tudja dönteni magáról, hogy ez mennyire igaz. (A fentebbi példát amúgy Vin Dieselről igyekeztem mintázni.)

Nyilván ez az érme egyik oldala, a sötétebbik. Szerencsére azért sokat javult és javul folyamatosan a helyzet, na meg vannak olyan emberek, akik képtelenek megérteni ezt, és nekik felesleges is magyarázni. Mindenesetre érdekes látni, hogy egy ártalmatlan játék megítélése mekkora fennforgásokat tud okozni, de szerencsére a salemi szerepjátékos boszorkányüldözés már véget ért.

A végére pedig egy igazi kuriózum (sajnos csak angol nyelven), a híres 60 Minutes nevű műsor D&D-vel foglalkozó része 1985-ből.


Ti ismertek hasonló sztorikat, illetve hogyan látjátok a helyzetet?



(Képek forrása: wikipedia, villagevoice, ultanya blogja, stuff you should know. - illetve ugye archív napilapok, miegymás)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr3011969423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2016.11.27. 22:22:08

Hüpp, amikor még sátánista öngyilkos tömeggyilkosok voltak a terepjátékos gyerekek. Ma meg már a lőtéri kutyát se érdeklik. :(
süti beállítások módosítása