A következő sorok a nyugalom megzavarására alkalmasak, ha valaki magára ismer… egyébként meg, akinek nem inge…
Tömegközlekedés. Nagy előny tud lenni, sokan vitatkoznak róla, hogy jobb-e vagy sem a kocsinál. Szerintem kár ezt feszegetni, hiszen mindkettőnek van előnye és hátránya is egyaránt. Abba sem mennék bele, hogy milyen emberek és mennyi munkával (ahahhahah) keresik magukat degeszre a felsőbb pozíciókban.
Ami most itt felkerülne a polcra, az nem más, mint „azok” az „emberek” a tömegközlekedésben. Mindannyian tudjuk, kikről beszélünk és volt is már velük incidensünk. (Nem, nem az eszkimókról beszélek.)
Álljon hát itt a listám a teljesség igénye nélkül (mindig fedeznek fel újabb fajokat):
Első és leggyakoribb a BIRKA. Nem kérdez, nem gondolkodik, megy. „Ezt csinálják a többiek is, nekem is ezt kell.” Nagy csoportokban járnak, de ha esetleg egyénenként fordulna elő, akkor is hozzácsapódik egy nagyobb csoporthoz. A probléma pont ebből fakad, hiszen általában ő is részese lesz annak a gócnak, ami miatt egy kártyalapot sem lehetne kidugni mellettük. A leszállási próbálkozásokat némán tűrik, nem mozdulnak, nem bontják meg az egységet. A csoporthoz tartozás és az összepréselődő fajtársak melege megnyugtatja és ezért biztonságban érzi magát.
Az előző csoport variánsa a KABÓCÁK. Őket is a kaptártudat vezérli, így néha a birkák közé keverednek, de tömegesen is fellelhetők. Elkülönítő jellegzetességük mégis az a cöccögő hang, melyet akkor hallatnak, ha valami megpróbál elférni mellettük. A dominánsabb egyedektől egy-két rosszalló pillantás is érkezhet, amint megpróbálják védeni az önkényesen elbitorolt helyüket az adott tömegközlekedési eszközön.
Szintén problémás lehet az ajtónálló GORILLÁKKAL szembe találni magad. A modern maffiafilmeken nevelkedett egyedek időnként elfoglalják az ajtót, hogy még véletlenül se lehessen ki vagy bemenni rajta. Megnövekedett izomtömegüknek hála, az ukrán testőr figuráját jól hozzák. Sok esetben territoriális lények és akkor sem hagyják el a kijárat közelét, ha 10-15 megállót utaznak. Feltevésem szerint nem viselik jól a bezártságot és titkon vágyakozásuk arra, hogy egy ökoterrorista csoport vagy a PETA megmentse őket, a szemükben csillog, ha épp felpillantanak a teendőikből (lásd: okostelefon).
Kisebb és virgoncabb náluk a CSIMPÁNZ. Szerencsére elég ritkák, eddig csak kevés alkalommal találkoztam velük. Elsősorban az éjszakai órákban fordulnak elő. Hangosak, balhésak és szeretik produkálni magukat a nőstények előtt. A kapaszkodókat felhasználva ugrálnak, a székekre másznak, a jármű tetejét!!! rugdossák. Artikulálatlan ordítozásuk célja, hogy felkeltsék a másik nem érdeklődését, esetleg párzásra hívják fel őket. Ugyan még nem jutottak el arra a szintre, hogy a saját szájukba vizeljenek, de nem teljesen elképzelhetetlen a devolúciójuk ilyen irányú alakulása. A csoport hierarchiájában a legnagyobb hangú tag az alfa, azonban nagy tiszteletet vív ki magának az is, aki szar vagy kommersz zenét üvöltet és közben a telefonjával pózol.
A PÁVÁK azon csoport tagjai, akikért gyakran az előző társulás hajt. Kirívó öltözet, méretes ööh… körmök és flegma, unott tekintet. Bármikor előfordulhatnak, de gyakoribbak hétvégén és esténként, amikor is „bulikah” van. Általában ülnek és telefonjukat nyomkodják, esetleg sminkelnek. Szociális érzékenység híján ritkán vesznek figyelembe mást a kényelmükön túl. A faj egyes példányai megkülönböztető hajszerkezettel rendelkeznek, melyet ribancbúbként ismerek és a haj fejtetőn való felpúpozását jelöli. Jellegzetes hangjuk a viháncoló nevetés. Ruházatuk legtöbb darabjának ára öt számjegynél kezdődik. Előfordulhat, hogy párjukkal vannak jelen, akik elsősorban a pénzes MACKÓK vagy az ANGOLNÁK táborát képezik. (A rendszertani besorolás szerint az első kategória kissé hasonlatos a GORILLÁKHOZ, nagydarabok és tehetősnek tűnnek, bújni is lehet hozzájuk. A második csoport is sokat ad a kinézetre, fullcap és yoloswag, IPhone. A MACIKKAL ellentétben viszont egy 10X15 léc tulajdonságaival rendelkeznek és az XXS-es nadrágjukat még a PÁVA barátnőjük is őszintén irigyli.)
Mindenképp érdemes még szót ejteni a kényelmesen elterpeszkedő VARANGYOKRÓL. Letelepednek egy helyen és szétfolynak… nem kicsit. Általánosságban másfél széket foglalnak ki és lehetetlen mellette így rendesen megmaradni. Egyedül talán az ANGOLNA lenne rá képes. Előfordulhat, hogy csatolmánnyal érkezik, így: hodály nagy retikül, bőrönd, utazótáska, Józsika. Kiterjesztésével együtt már a két ülést is elérik, kirívó esetben a folyosóból is kivág magának egy szeletet, pont annyit, ami miatt nem lehet normálisan elmenni mellette, de legalább puffog (a fajra jellemző hang), ha véletlenül a szarjaiba rúgsz vagy gabalyodsz.
A GALANDFÉRGEKRŐL keveset tudni, mert mindig csak a hátukat látni, ahogy elsuhannak. Bármilyen közegen átverekszik magukat, ahogy Mózes-szindrómában szenvedve választják szét a tömeget a kezükkel vagy éppen homoszexuális simulásokkal kúsznak-csúsznak el az ember mögött. Nem szólnak, nem kérnek, mennek töretlenül. Neki van a legtöbb konfliktusa az előző besorolásokkal.
És végül, de nem utolsó sorban megemlíteném még az öreg RÓKÁKAT. A tapasztalatuk a korukból fakad és szinte mind ötven fölött van már. A korral együtt jár a renomé és univerzális az eszköztáruk. Ha kell, akkor kitúrják a helyet maguknak, de visongó-nyávogó hanggal el is tudják űzni a kiszemelt territóriumukról az odatolakodókat. Páran ellenállóvá váltak ezen technikákra, de a legtöbben beadják a derekukat. Kedvelt utazási időpontjuk a korai reggeli órák.
Amennyiben úgy érzed Kedves Olvasó/Látogató/Spagettiszörny, hogy kihagytam valamit vagy éppen neked is van valami meglátásod, feltétlen tudasd velem kommentben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.