2017. december 22. 21:30 - Anatole, a porondmester

Interjúm Samuel Arayával

Eljött hát karácsony ideje (kinek milyen), mindenesetre úgy gondoltam, hogy valami nem hétköznapi dolgot szeretnék a blogra ezen alkalommal. Így pattant ki a fejemből az ötlet egy kreatív, álmatlan hajnalban, hogy interjút készítek az egyik kedvenc illusztrátorommal, a 2015-ös World Fantasy Award művészeti díjának nyertesével, Samuel Arayával. Neve ismerős lehet sokaknak, hiszen a White Wolf és az Onyx Path számtalan könyvének illusztrálásában részt vett már egészen 2004-től.
arayaportfolio03.jpg
Samuel nagyon kedves és segítőkész volt, minden kérdésemre válaszolt, amelyek a következők voltak:

1. Hogyan lettél illusztrátor?

- Mindig is művész akartam lenni. Grafikus tervezői iskolába jártam, amikor rájöttem, hogy utálom azokat a kilátásokat, amivel ez a végzettség kecsegtet. Így fogtam magam, elolvastam pár cikket online, és összeraktam egy portfóliót, amit aztán számos cégnek elküldtem. Két óra múlva már meg is volt az első illusztrátori munkám. Mivel mondhatni szerepjátékokon nőttem fel képregények helyett, így leginkább játékfejlesztő cégekkel akartam dolgozni.


2. Mint a White Wolf/Onyx Path egyik illusztrátora, te is játszol asztali szerepjátékokat, ha igen, miket?

- Igen, nagyon sok Vámpír: a Maszkabált játszottam. A Giovanni Krónikákat egy kis Gyehennával összekapcsolva... talán nyolc évig meséltem? Emellett szeretem a sima WoD-ot a Chronicles of Darknessből, mert abban mindent lehet játszani. Egyszer végignyomtam egy teljes krónikát, amely A kör/Ringu filmen alapult és nagyon élvezetes volt. Az utóbbi időben Warhammer 40k, Horus Heresy és Inquisimunda megy, mert a modellezős részei ellazítanak, és segítenek az alkotásban is. Van valami fura zen érzés a kis műanyag darabkák összeillesztésében, de az is könnyen meglehet, hogy a ragasztó illata miatt van.


3. Van valamilyen rituáléd, szokásod, amikor alkotni kezdesz?

- Mindig próbálok jelen lenni és elég tudatos, ami elég nagy kihívás.

23621717_10156068536943081_4014783657036798470_n.jpg
4. Kik inspiráltak a legjobban?

- A saját tapasztalataim. Sok szerzőt és művészt szeretek, például: Vincent Locke, Christopher Shy, Joshua Gabriel Timbrook, Tim Bradstreet, és sok oWoD illusztrátor, de mindent megszűrök a saját lencséimen keresztül. Ez utóbbit megtanulni sok idő és gyakorlás volt. Minden, ami hatással van rád, a saját élettapasztalataidhoz kötődik, és minél nyitottabb vagy rájuk, minél "sebezhetőbb" általuk, minél őszintébb, annál jobb lesz a műved (számodra legalábbis). Ez egy kicsit kérkedőnek tűnhet egy fickótól, aki leginkább vámpírokat és kísérteteket fest, de volt egy kiállításom egy múzeumban, szóval baszódjak meg, ha tudom.


5. Hogyan kezdtél dolgozni a White Wolfnak/Onyy Path-nek?

- Küldtem nekik egy e-mailt, nem sokkal a Gyehenna bejelentése előtt. Richard Thomas megbízott pár illuisztráció elkészítésével a World of Darkness szabálykönyv új kiadásába, és úgy fest, a jó húrokat pengettem meg. Most komolyan, szeretem a horrort, így a portfólióm, amely tele van a hátborzongatóval és baljóslatúval, sokat segített.


6. Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

- Próbálok ilyenekre nem gondolni, hogy a jelenlegi munkámra figyeljek tudatosan. De mondhatni, amikor visszanézek, azt gondolom, hogy büszke vagyok mindenre, amit a WW-nek/Onyx Path-nek készítettem... de ha egyet kellene választanom, akkor a World of Darkness szabálykönyvből az illusztráció a kerekesszékkel és a szönnyel.

araya_supernatural.jpg

7. Hogyan szerzel inspirációt? Vannak (kulturális, spirituális, stb) motívumok, amelyeket szívesen használsz?

- Személyes tapasztalatok. A spirituális szintén nagyon fontos, elég pragmatikusan állok a spiritualizmushoz és a hithez. Az okkultot és a mágiát (itt Sam megkülönbözteti a magic és a magick szavakat, jelentésükett, de ezt nem nagyon lehet lefordítani – Anatole) egy gyönyörű szimbólumrendszernek látom, amelyet arra használok, hogy a személyes tapasztalataimat kidolgozzam. Emellett a szokásos gyanúsítottak, Lovecraft könyvei, Ligotti, Cormac McCarthy, és a japán horrorok.


8. Mely más asztali szerepjátékok ilusztrációit kedveled a legjobban?

- Őszintén szólva azt gondolom, hogy a legtöbb illusztráció a túlzott funkcionalitástól és egyszerűségtől szenved. Szerettem a White Wolf könyveket, mert annyi különböző, néha egyenesen eltérő stílus kerülhet egy könyvbe, mintha ugyanazt a díszletet teljesen más nézőpontokból kapnád meg, és ez nagyon sokszínűvé teszi. A legtöbb játékfejlesztő cég egységes kinézetet akar, ami nekem nagy ellenségem. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a művészek rosszak lennének, sőt, tényleg fantasztikusak. Pusztán annyi, hogy a legtöbb cég biztosra játszik, megvan rá az okuk (marketing, IP fejlesztés, márkázás, stb), csak nekem ez nem ideális.

Kicsit elkapott a hév a szónoklásban. A kedvenc rpg illusztrációim a klasszikus White Wolf cuccokon túl még Brom művei a Dark Sunban, és Keith Parkinson színes festményei a Dragonlance könyvekben, már ha jól emlékszem. A középiskolában sok időt töltöttem azzal, hogy Bromot másoltam, ahelyett, hogy figyeltem volna az órákon. Amikor először megláttam a művét, amelyen sárkányszülöttek vannak a havas erdőben, el sem hittem, azt gondoltam, hogy egy fotó, hiszen ilyet senki nem festhetett. Végül pedig Paul Dainton a Games Workshoptól, szent szar, az az ember bármit meg tud festeni epikusnak.


9. Melyik oWoD/CofD setting a kedvenced?

- Vámpír: a Maszkabál. A Fekete Kéz. Igen, kissé szétbaszta a metaplotot, de volt néhány nagyon őrült ötlete. Emlékszem, abban az időben azt mondtam magamnak: "Na, beszéljünk arról, hogyan öljük meg azt, ami a legkedvesebb!" Nagyon sok képregény, sorozat és szerepjáték csak a biztosra játszott: "Öljünk meg egy karaktert, majd hozzuk őt vissza! Pusztítsuk el az univerzumot, aztán majd visszaállítjuk!". Soha ki nem állhattam a szuperhősös képregényeket, pont ezért. És amikor a WW mondhatni visszatáncolt az egész Feket Kéz dologból, akkor is jó volt tudni, hogy kiadtak egy eredeti és igen furcsa könyvet.

Na meg a Wraith, minden, ami a Labirintusban van, az fantasztikus.
dnotjwuwaaaabov.jpg

10. Ki a kedvenc oWoD/CofD kanonikus karaktered, és miért?

- Lambach Ruthven, mert totálisan ellentmond annak, amit várnál egy ilyen erős és idős figurától. Ő a legrosszabb fajta gyáva, és az öröklét csak egy nagy teher neki, melyet a titkával együtt cipel, és minden egyes alkalom, amikor Tzimisce gúnyolódik vele, az valami hihetetlenül perverz.


+1. Sajnos Magyarországon nem a legrózsásabb az szerepjátékos szubkultúra helyzete, mi a helyzet arrafelé? Esetleg üzennél nekünk valamit?

- Paraguayban élek, Dél-Amerika közepén. Amikor első alkalommal mentem be egy könyvesboltba, hogy a Dark Sunról vagy a Vámpír: a Maszkabálról érdeklődjek, akkor azt mondták nekem, hogy "Mi nem forgalmazunk okkult irodalmat". Minden pennyt meg kellett spórolnom, hogy az Egyesült Államokból rendeljek könyveket. Azt is ki kellett találnom, hogy ezt hogyan is oldom meg, még az internetkor hajnalán, szóval megértem a helyzetet.

- Ne bátortalanítson el semmi, csináljátok, amit szerettek. Most már rendelkezésetekre állnak az eszközök a világgal való kommunikációra, hogy félretegyétek az előítéleteket, tanítsatok, és hogy egy gyönyörű hobbi útján osszátok meg a szeretetet, bölcsességet és toleranciát.

- Építsetek egy közösséget, írjátok meg és illusztráljátok a saját játékaitokat! Ha láttok valamit a könyvekben, a metaplotban, rendszerben, stb., változtassátok meg úgy, ahogy akarjátok!

- Emellett, ha valaha is LARP-oztok, ne legyetek seggfejek az új srácokkal és lányokkal!
001revised_araya_chapter_01_revised_a.jpg
Nagyon hálás vagyok Samuel Arayának az interjúért, minden kedves Olvasómnak pedig kellemes ünnepeket és kalandokban, kockacsörgésben gazdag Új Évet kívánok!

(A képek nem képzik a tulajdonomat, mindegyiket Samuel Araya készítette, és az ő engedélyével használom őket. Külön köszönet neki!)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr5013519203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.