2016. március 18. 16:22 - Anatole, a porondmester

Elhanyagolt vámpírok

avagy érdekes/érdemes könyvek a Vampire világából

A One World of Darkness az évek során hatalmassá duzzadt. Számos termékvonal indult el, és mindhez rengeteg kiegészítő érkezett. Az egyik legsikeresebb játékuk kétségkívül a Vampire lett, mely még a mai napig is állandó toplistás az asztali szerepjátékok között. Ez a vonal rendelkezik a legtöbb kiegészítővel, és (mondjuk úgy) spin-offal is. Úgy gondoltam, hogy ezekből állítok most össze egy kis ajánlót.
logoclanmalkavianva.png

Victorian Age: Vampire

Lássuk be, azért adta magát ez a könyv. Hol lehetne jobban elképzelni a vámpírokat, mint a viktoriánus korban? A Vampire volt az első termékvonal, amelynek két külön történelmi érában játszódó kiadása is lett. Bár victorianagevampire_cover.jpg
iszonyú érdekes felütése van ennek a 220 oldalas könyvnek és a benne tárgyaltaknak, sajnos a WoD véget érése megakadályozta, hogy több kiegészítője legyen. Ami számunkra viszont pozitívum lehet, az a három magyar nyelvre is lefordított regény.

Fura is lett volna, ha ekkora magas labdát nem csap le a cég. Mégiscsak nagyszerű táptalaj, és innen merítettek elég sokat a kárhozottakhoz. Ebben az időben tetőzik a gótikus horror, és a vámpírtörténetek is szárnyra kapnak, szóval abszolút ideális. Annak tükrében pedig pláne, hogy a könyv egyszerre vegyíti a valós tényeket azzal, hogy ezekre milyen befolyással voltak a vámpírok.
Bár a klánokban és szektákban nincs eltérés a Maszkabálhoz képest, mégis az újdonság varázsa járja át a játéko(s)t.
A Kamarilla elég erősen jelen van ebben a korban, mondhatni dominál, mégsem annyira fontos, mégsem annyira lényeges ez. A Szabbat még forrong magában, mondjuk mikor nem? A Gyehenna itt csak a távoli jövő mumusa. Az éra jellegzetességei jól kijönnek a klánokon belül is, erős a társadalmi szegregáltság. A szegények nyomornegyedekben tengődnek, míg a gazdagok bálokon szórakoznak, dorbézolnak, és még ki tudja, miket csinálnak. Szetiták lovagolják meg az „egzotikus keleti” sztereotípiát, és ópiumbarlangokban építik sötét istenük útját, míg a Ravnosok (de főleg a valóban cigány származásúak) küzdenek a heves előítéletekkel. Mindeközben a gázlámpák fényudvarán kívül kimondhatatlan veszedelmek cserkészik be áldozataikat, hiszen a korra jellemző okkult, titkos társaságok néha olyan dolgokba kontárkodnak bele, amelyhez messze nincs elegendő erejük és tudásuk. A könyv elsősorban Londonra koncentrál, de nagyon jól megragadja a hangulatot, és ezt csak elősegítik a sötét, komor, sokszor kissé homályos illusztrációk.
vampire_victorian_age_london_by_night_page_013_image_0001.jpg
Kindred of the Ebony Kingdom

Ez a 206 oldalas könyv különálló játékként is megállja a helyét, hiszen nem kiegészítőről beszélünk a szó szoros értelmében, bár crossovernek is könnyedén teret adhat. A nagyban hanyagolt és elfedett Afrikát nyitja meg a vampirekoe.jpgjátékosok előtt. Nagyszerűen bevezet abba a kultúrkörbe, és megtudható, hogy - bár számos egyezés van az európai és amerikai vámpírokkal - egészen más hitvilág és eredettörténet szerint élnek az ottani kárhozottak. Számukra a legendák és mítoszok igenis valóságosak. Az illusztrációkra itt sem lehet panasz, nagyon visszaadja a könyv a törzsi kultúrák jellegzetességeit. Az itteni „klánok” többé-kevésbé a Maszkabálból ismerős csoportoktól erednek. Magukat Laibonoknak hívják, és ezeknek a lényeknek egészen más felfogásuk van, így számukra az emberség, mint ösvény, nem annyira fontos. Ők sokkal inkább egyfajta dualista nézőpontot képviselnek, és az emberi, illetve a spirituális világ között ingadoznak. Ezeket Aye-nek és Orunnak nevezik. Míg az első aspektus valóban emberibbé teszi őket, addig, ha a másodikra helyezik a hangsúlyt, akkor sokkal földöntúlibbnak, természetfelettibbnek hatnak. Azon kevesek pedig, akik mindkét skálán magas értékeket tudnak fenntartani, ők igazán angyalinak, már-már transzcendensnek hatnak. 9 elv, avagy tan szerint tartják fenn a státusz qout, bár a modern kor, mint mindent, ezt is lassan kikezdi. A Maszkabálból ismerős klánok némelyike itt vérvonalként van jelen csupán. A játék nagy lehetőségeket rejt, hiszen a civilizált városoktól kezdve a kis falvakon át, Fekete-Afrika sötét és titokzatos dzsungeljein át, bárhol játszódhat egy jó történet.
akunanse_kindred_of_the_ebony_kingdom_p_47.jpg
Kindred of the East

Egyik személyes kedvencem ez a könyv. Szintén különálló játék, ahogy az előző kettő is. Némi plusz szabályt tartalmaz ahhoz, hogy lemodellezze a különbségeket, hiszen az ebben szereplő vámpírok korántsem 200px-kindredote_cover.jpghasonlítanak nyugati „testvéreikre”. 224 oldalon megismerkedhetünk az itt létező lényekkel és összetett hitrendszerükkel, filozófiájukkal. Az illusztráció jól adja a hangulatot, kicsit animés, kicsit ázsiai.
A Kuei-jinek, ahogy magukat manapság nevezik, avagy Gui-renek, távol állnak a nyugati kultúrák vámpírjától. Bár életenergiával táplálkoznak, de a chi az, ami őket táplálja, és nem csak vérből nyerhető ki. Hitük szerint ők is emberek voltak, de meghaltak és vissza kellett jönniük, hogy karmikus adósságaikat törlesszék, és megcsináljanak valamit, amit élő korukban nem tettek. Evégett különféle dharma utakat választanak és céljuk az, hogy elérvén az út végét, ismét visszakerülhessenek a körforgásba. Élők és holtak közt létezve viszont nem áramlik bennük a chi energia, így másoktól kell ellopni azt. A Keletre jellemző dualitás itt a yin és yang mellett, a hun és a p’o fogalompárban is megjelenik. Az yin és a yang a chi energiák negatív és pozitív töltetét is jelölik, és ez befolyással bír a vámpír kinézetére és erejére, míg a hun és a p’o a viselkedését határozza meg. Előbbi a „magas tudat”, a racionális, emberibb oldal, utóbbi pedig a „démonibb”, önzőbb és alacsonyabb. Ebből egy érdekes játékmechanika születik, hiszen az Őrjöngés, a vámpírok kontrollálatlan tombolása itt sokkal cizelláltabb. A bennük lakozó fenevad sokkal intelligensebb, mint a nyugati vámpírokban, és ezért megfontoltabban cselekszik. A játékosok egymás árnyéklelkét játsszák ki, ha arra kerül a sor.
Nincsenek klánok, helyette udvarokban és dharma utak szerint tömörülnek az itteni kárhozottak. Az erős vallásosság, a keleti filozófia, mitológia és hitvilág keresztülszövik az itteniek látásmódját. Bár az emberek elől rejtőznek, mégsem annyira, mint nyugaton, hiszen az itt élők jobban elfogadják a „természetfelettit”. A káinitákkal szemben erősen kirekesztőek, akkora a különbség köztük, hogy nehezen tudnák egymást megérteni és a keleti vámpírok le is nézik a kívülállókat, gaijineket, mint barbár, gonosz lényeket. Ennek ellenére a modernizációval együtt egyre több külföldi érkezik. A különféle nézetek egyre jobban összeütköznek és a keleti vámpírok és a társadalom is lassan kétfelé szakad, a tradicionalistákra és az újhullámosokra. A Korok Kereke pedig lassan továbbgördül az Ötödik Korból a Hatodikba, amikor is eljön a Démoncsászár, és sokan elpusztulnak majd.
Erősen ajánlott azoknak, akik szeretik ezt a kultúrkört.
triad-vs-tradition.jpg

Mindhárom játék nagyszerű, és megvan a maga varázsa, emellett érdekes tapasztalatokat adhat bárkinek, aki szereti az ilyen vámpíros témát. Az öreg rókáknak, vagy vén matuzsálemeknek pedig némi felfrissülést nyújtanak ezek a settingek, hiszen ismerős alapokon nyugvó, mégis új játékokról van itt szó. Sajnos kis hazánk elég gyér piacán annyira nem ismertek, de ha sikerül meghoznom egy-két ember kedvét, vagy csak felkeltenem az érdeklődést, akkor már megérte.


(Képek: a három megnevezett könyvből, illetve borítóik, plusz a London by Night kiegészítőből.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr588492958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.