2015. november 18. 19:58 - Anatole, a porondmester

Minden szentnek maga felé gurul a kockája

avagy „ Az én játékom a legjobb, akkor is!”

Süldő süllő koromban ismerkedtem meg a szerepjátékokkal, abból is a Vampire volt, amivel először találkoztam. Éreztem, ahogy azonnal megragad az a furcsa figura a szabálykönyvben. Egy zilált külsejű fickó, a szemei sötétek, furcsa grimasz, egy törött feszület a nyakban és egy póló, amiről szemek bámulnak vissza. Malkavita, olvastam a lap tetején. Ott szippantott be a játék, még akkor is, ha utána hónapokig nem is játszottam. A MAGUS valahogy mindig elkerült, most sem érdekel különösebben. Tudom, így már nem lehetek igazvérű magyar szerepjátékos egyesek szemében, de ez van.
Ahogy teltek az évek és rutinosabb lettem, több játékot és játékost ismertem meg, rájöttem valamire. Minden szentnek maga felé gurul a kockája. Ha valahová betéved egy (kvázi) új játékos vagy érdeklődő, sokan megpróbálják utcai kufárokként rásózni az általuk legjobbnak vélt játékot, még akkor is, ha az újoncnak az a stílus nem is fekszik. Le van szarva. Egy gyors és részletes bemutató arról, hogy miért is az adott játék a világirodalom mesterműve, a nyolcadik világcsoda, amiről elmondható, hogy maga az Isten írta, és lepraclizta a világ legistenebb emberének… stb., stb.
Jöjjön tehát egy kis szatirikus írás a témáról… akinek meg nem inge…

geekoutsw.jpg


- Helló! Ugye ez a szerepjátékos bolt?
- Igen, jó helyre jöttél. Fáradj be. Miben segíthetek?
- Hát, még eléggé új vagyok, csak olvastam erről a dologról és megtetszett, meg pár haverom is játszik, így gondoltam kipróbálnám, illetve megnézném, hogy milyen ez.
- Hogyne. Szívesen beszélek neked róla, megnézzük, mi érdekel. Ott hátul épp játék is folyik, nézz szét, én mindjárt jövök, csak egy rendelést el kell még intéznem.
- Köszi, megvárom akkor, szétnézek addig.

A hátsó asztalok mellől egy mackósabb alak emelkedik fel. Állát magasra szegi, kezében, mint Mózes kőtáblája áll egy vaskos, zöld könyv és peckes léptekkel az idegen felé indul.

- Üdvözlet kalandozó! Engedd meg, hogy bemutatkozzak, a nevem Anethrill és látom új vagy itt. Hallottál már a legnagyobb és legjobb magyar szerepjátékról, a MAGUS-ról?
- Ööö, nem.
- Semmi gond. Ha megismered, mást már sosem akarsz majd játszani. A legjobb játék, amit valaha kitaláltak, Mogorva Chei szakállára mondom neked. Szóval minden úgy kezdődött, hogy…

Ekkor egy másik fickó is odalép, az arcáról sütő büszkeség szinte beragyogja a termet.

- Innen átveszem. Persze, a MAGUS jó, de tudod honnan ered? A Dungeons and Dragonsból. Szinte biztos vagyok, hogy hallottál már róla. Hehh, ki ne hallott volna róla! Szóval, ha valami igazán nívós játékra vágysz, akkor ajánlom neked. A harmadik kiadás magyarul is van, de a mostani ötödik a legjobb, a negyediket felejtsd el. Bár eléggé pénzes móka, de látom rajtad, hogy te szereted a minőséget. Látod ott, azt a pár kezdő könyvet. Ajánlom azokat. És tudod, mi a legjobb? Te is játszhatsz meggyötört lelkű sötételfet, aki a gonosz társaitól a felszínre menekült, hogy a jó és az igazság útjára lépjen.
- Hogy Ranagol szakadna rád teljes testpáncélban…
- Ügyet se vess rá, csak DnD wannabe az összes, féltékenyek.

Egy újabb alak lép elő a másik kettő takarásából. Vézna, kissé sápatag fickó, para tekintettel és egy megmagyarázhatatlanul bizarr mosollyal.

- Szia. Remélem nem rémisztettek meg ezek az arcok. Mindig ezt csinálják. De hát hogyan is rémiszthettek volna meg pont téged! Látom rajtad, csíped a félelmetes dolgokat. Vámpírok? Hm? Dárk és minden ilyen király cucc. Gótikus, meg fekete, reménytelenség, Poe és társai. Nem kell elszállni hozzá és azt képzelni, hogy te vagy Legolas meg Frodó, a barbár, aki egyik sztori végén hopp, hirtelen sokkal erősebb lesz, amikor szintet lép. Gyere inkább Vámpírt játszani…
- … ami azoknak van, akik félnek igazi horrort tolni – szólal meg egy kőszobor szerű, titokzatos figura. – Ez a vámpírkodás csak az óvodások délutáni rémtörténetei csupán. Ők félnek kinyitni a szemüket és látni. Látni azt, amilyen a világ valójában. Az összes rémséggel, ami benne él. Cthulhu, Dagon, Shub-Niggurath. Olyan nevek, amelyek igazi rettegést oltanak még a tapasztaltabb nyomozók szívébe is. De valakinek meg kell védenie a világunkat, nem? Ugye, te sem hagynád cserben a társaidat, nyomozó?

Egy fiatal, punk taréjt viselő srác is előkerül a polcok közül, arcán pimasz mosoly ül.

- Félreismeritek őt faszikáim! Én látom a szemében azt a bizonyos csillogást, amit csak az igazi runnereknél látni. Bevállalós faszagyerek ő. Tudja, hogyan kell nagykanállal enni a életet és ha beszáll a Shadowrunba, akkor megtudja azt is, hogy mi a tuti. Alá kell pörkölni a kibaszott nagyvállalatoknak és a mainstream szaroknak, nem igaz, tökikém?
- Hát, én még nem is tudom.
- Akkor válassz olyat, amit ismersz. Például a Star Wars szerepjátékkal nem lőhetsz mellé, mint a rohamosztagosok – kacsint rá egy újabb alak cinkos mosollyal. – Nemsokára jön az új rész, és ki ne akarna szétkaszabolni másokat lézerkarddal, használni az ERŐT vagy Han Solo szerű csempésszel borsot törni mások orra alá. A határtalan űr és számtalan kaland vár és annyi faj, amennyit elképzelni sem tudsz.

Határozott léptekkel ott terem egy robosztus alak, katonai öltözéke csak még félelmetesebbé teszi és busa szemöldöke alól szúrós tekintet villan az előző megszólaló felé.

- Való igaz, kár, hogy az összes mocskos xeno az Imperium ellensége és az Istencsászárunk nevében kötelességünk kiirtani őket! Mondd, fiú, te tán nem akarsz az emberiségért küzdeni egy sötét és komor jövőben? Nem akarod tán megvédeni azt a káosztól, az eretnekektől és az idegenektől?
- Nem is tudom, annyira még egyik világot sem ismerem.
- Akkor válassz valamit, ami szimpatikus.
- Jaja, válaszd a legjobbat, a MAGUS-t.
- Vagy az igazi és legeredetibb fantasy-t, a DnD-t.
- Hmpf, inkább lépj be a Sötétség Világába, halandó.
- És maradj is az, nyomozó. Csak el ne veszítsd a józan eszed, ha meghallod Cthulhu Hívását.
- Az igazi sötétség világa csak a Shadowrunban várhatja őt, ezt ti is tudjátok.
- A sötétség ellen pont, hogy harcolni kell és ezt legjobban a Star Wars jedijei tudják. Yoda különben is szétkapna bárkit.
- Az Istencsászár seregei a zöld kis takonyra robbantaná az egész bolygóját a Warhammer 40000 világában.
- Nah, bocs, hogy eddig eltartott, csak nem találtam a könyveket, kollegám nem címkézte fel rendesen. Ti meg mit támadjátok be szegény fiút? Na, húzás vissza játszani!
- Igenis főnök! – hangzik szinte egyszerre a válasz.
- Bocs, mindig ezt csinálják, ha új arc jön be.
- Áh, semmi para, legalább hallottam pár játék nevét.
- Azt gondolom, de ne figyelj rájuk, dönts te, attól függően, hogy milyen világ érdekel. Tényleg, a steampunkot és a kalózkodást szereted? Mert van itt ez a játék…

(Most pedig tessék valami epikus zenét elképzelni vagy elindítani)
Ennyi lenne. Remélem tetszett és a tanulság, hogy fölösleges csatározni melyik játék a jobb, nem vagyunk egyformák (nem, hála az Istennek), de ez így van rendjén. Mindenki játssza azt, amit szeretne és kedvelje azt a rendszert, amelyik a legközelebb áll hozzá. Segítsük és húzzuk a társaságot, ahelyett, hogy hátráltatnánk és csak az önös érdekek figyelembevételével hangoztatnának saját vélt vagy valós igazunkat egy gyakorta meddő vitában.


(A képet a geekoutsw-n találtam.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr838089394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.