2015. október 14. 15:46 - Anatole, a porondmester

Gyűlölködjenek csak a gyűlölködők

A következő bejegyzést egy kedvenc zenekarom a Korn ihlette és az a sok szar, amit nap, mint nap tapasztal az ember. Az egyik legerősebb, de nem feltétlen a legjobb érzelemről lesz itt szó. Gyűlölet, utálat, és érinteni fogom a bully témát is, amit magyarul annyira nem lehet lefordítani, de maradjunk a szekírozásnál.

Mai világunkban szinte alig van ember, aki ne utálna valamit vagy valakit. Ehhez nem mindig kell logikus indok, elég egy elképzelt vagy éppen a tömeg és a média által sulykolt érv, esetleg a saját magunkkal és a környezetünkkel való probléma.

Az utálat a szeretet ellentéteként aposztrofálható. A legerősebb érzelmek között tartjuk számon. Kevés haszna mellett viszont annál több hátránya van és igen sok atrocitást szül.

A gyűlölet egyetlen pozitív hatása, amit fel tudok sorolni/eszembe jut, az az erő, amit adhat. Feltételes módban. Ha úgymond „megfelelő” kezekben van és az adott személynek kellő mértékű önismerete van, akkor úgy tudja forgatni az utálatát, hogy annak valós, tényleges haszna is legyen. Ez tovább tud lendíteni nehéz helyzeteken vagy épp célt is adhat az embernek, de ez csak bizonyos szituációkban működik.
Nézzünk példát: apa narkós, a fiának emiatt igencsak sanyarú sors jut és elér arra a szintre, hogy nem csak simán nem tiszteli, de már utálja is azért, amit a családdal tett. Ennek folyományaként ezzel kel és ezzel fekszik, és ez viszi tovább minden nap. Megveti ezt az életformát és ez eljuttatja arra a következtetésre, hogy harcolnia kell ellene, így rendőr lesz.
Ebben az esetben a fiú drogok iránti utálata akadályozza meg, hogy ő is rászokjon, pedig az adott környezetben sokkal könnyebb út lenne számára, de a jelen lévő erős érzelmi töltet, amelyet benne okoz, az húzza ki és viszi tovább.

Sajnos ennél jóval gyakoribb a gyűlölet negatív kiütközése. Azon túl, hogy ez semmi, de semmi pozitívumot nem rejt magában, még ön- és környezetpusztító is.
A dolgok egészségügyi hátterébe nem mennék bele, szerintem már mindenki belefutott olyan cikkekbe, dokumentumfilmekbe, hogy miért is rossz, ha felmegy a pumpa (hát mert fáj!!!)… szóval, ha felkúrjuk magunkat. És lássuk be, ezt elég könnyű megtenni akkor, ha valaki olyan kerül elénk vagy olyan kerül szóba, akit szívből gyűlölünk (és forró gofrisütővel adnánk szimpatikusabb mintázatot az arcának).
 Most gondolkodjunk el pár másodpercig azon, hogy akiket utálunk, azok közül mennyi az, amire igazán valós okunk van? Elég kevés. Ők persze (feltételezzük) megérdemlik. Ennek ellenére, ha túl sok energiát fordítunk rá, akkor azzal szintén saját magunkkal baszunk ki. Ha állandóan rugózunk rajta, az sem visz előre és addig is stagnál az amúgy sem könnyű életünk.

Ha pedig nem is jogos ez a gyűlölet, az a legrosszabb. Most azt képzeljük el, hogy vajon minket hányan utálhatnak? És vajon mennyire jogosan?
Ebből a vélt utálatból fakad a világ legtöbb gondja. A világ vezetői utálják egymást. A vallási fanatikusok utálják egymást. Ellenséges cégek utálják egymás. És igen, az emberek is utálják egymást. Ahogy angolul mondják: haters gonna hate.
A „legkisebb” szint személyes. Ide tartoznak elsősorban a szekírozók, akiknek általában számos valótlan oka van utálni az adott illetőt. Leggyakrabban ez a saját életüket érintő problémákból fakadnak. Nem tudják feloldani az őket érintő dolgokat, mert nem elég erősek hozzá vagy tényleg rajtuk kívülálló okokról van szó, mindenesetre a dolog abban manifesztálódik, hogy másokra szállnak rá. Ennek legjobb iskolapéldája az iskola (wooooow). Sokan tapasztalták már ezt, ha nem is személyesen. Szerintem mindenki tudna mondani egy példát, amikor egy szekírozó rászállt egy nála jóval gyengébb emberre és pokollá tette az életét. Lépten-nyomon belekötött, megverte, gúnyolta, megalázta. Mindezt mondvacsinált okokkal. Mindezt miért? Kiválthat ekkora utálatot valakiből az, hogy mondjuk a másik vézna és szemüveges, esetleg okos, stréber vagy valami? Nem valószínű, mert akkor az összes többi ilyen emberhez is hasonlóan kellene viszonyulnia, de a szekáló valamiért őt szemelte ki. Ha pedig mindez valós ok nélkül van, akkor már sejthető, hogy azért, mert egy olyan belső feszültség van az emberünkben, egy olyan probléma, amit nem tud feloldani, kezelni és ezt a nem túl jó szelepet találta neki.
A belső indítékok elég változatosak lehetnek. Ez a szekálás hamisan elhiteti vele, hogy igenis erős. Egy vélt ellenségen tölti ki a problémája által feltámasztott haragot és még sorolhatnám.

Eggyel nagyobb szint a kisebb közösségekben előforduló utálkozás. Ez az iskolától kezdve a munkahelyig bárhol előfordulhat. Gyakorta, ezek apróságokból vagy teljesen irreális dolgokból származnak, de sikerrel mérgeznek meg másokat is. Áskálódások és rosszindulatú pletykák, melyek megpróbálják ellehetetleníteni a gyanútlan áldozatot. Aztán persze megy a szembe mosolygás. Bármi okot adhat erre is és furcsa mód az ilyen emberek a szociális érintkezésük egy részét arra fordítják, hogy a másikat mocskolják, legyen bármennyire is sok szar az életükben. Bűnbakot keresnek, valakit, akire átvetítik a saját életük fölött érzett dühüket és bánatukat. Olyan dolgokat találnak, amelyek a logikus gondolkodás legparányibb szegmensét sem hordozzák magukban.


Nézd meg ma is hogy öltözött fel? Hogyan lehet ilyen ocsmány ruhákat hordani? Főleg erre az alakra?

Amiken ezek az emberek rugóznak, azok olyan szinten nem döntenének el semmit a fikázó életében, hogy azt szavakba sem lehet önteni. Még csak a fizetése sem lesz jobb! A másik életébe túr bele és az ott talált hibákban dagonyázik, arra recskázik. Az a drog, ami elfeledteti a saját hiányosságait és bajait. Igazán szomorú, de sajnos gyakori. Mint az előző csoportnál, itt is a problémák és az elégedetlenség szüli ezt.

A harmadik csoport a nagyobb közösségeket tömöríti egybe. Ezeknek talán legjellegzetesebb megnyilvánulása a haters.jpgfocihuligánok. Viselkedésükben szintén nincs semmi logikus. Utálják a másik csapatot, miért is? Mert elverik a kedvencüket? És ha épp nem? Az sem számít! A lényeg, hogy balhézni lehessen. Még akkor is, ha ezzel a saját (állítólag szeretett) csapatukat hátráltatják. Hiszen egy-egy komolyabb atrocitás könnyen végződhet zárt kapus meccsekben, ami azért elég sok bevételkiesést eredményezhet. Ha pedig maga a válogatott kéri meg őket, hogy ne parádézzanak, azt is ignorálják. Tehát hol van itt a feléjük mutatott szeretet? Sehol. Ugyanaz mozgatja, mint a szekálókat, csak nagyban és végre ezek az emberek találnak egy közösséget, amihez tartozhatnak és ezért úgy vélik, hogy helyes a cselekedetük. Hiszen, ha többen is ezt csinálják, akkor az legitim. A csordaszellem tökéletes példája annak, hogy ez mire képes. A nem olyan rég történt eset, amikor szétverték a Deák tér környékét… miben vitte előbbre a csapatot?

Abban sajnos nem vagyok elég olvasott, hogy megválaszoljam a kérdést, miért a futball az a sport, ahol ez a probléma a leggyakrabban előkerül. Sosem hallottam még curling vagy biliárd huligánokról. (De képzeljétek el a lehetőségeket.)

Az utolsó pont pedig a globális gyűlölet. Egész vallások vagy népcsoportok, országok ellen irányulhat ez. Háborúk, pogromok, népirtás és minden nyalánkság, amit furcsa fejű és még furcsább tekintetű emberek rendelnek el magas helyekről. Ezekről olyan bőven nem írnék, hiszen tele van vele a (manipulált és félelemgerjesztő) média, melynek köszönhetően még az is utálhatja az eszkimókat, aki soha az életben nem látott még egyet sem… de biztos irtózatos dolgokat tesznek és még annál is gonoszabbak. A vélt félelem és gyűlölet könnyen irányíthatóvá teszi azokat, akik nem tájékozódnak eléggé és mindent elhisznek. Tüntetni mennek, balhézni, még akkor is, ha az adott dologhoz köze sincs az illetőnek. Viszont hallotta Gizitől, hogy Ádám mondta neki, hogy állítólag egyszer hallotta egy rottweiler gazdájának anyósától, hogy talán látni vélte a beszélgetést, melyben hallotta, hogy ŐK ezt csinálták.

A média pedig csak közrejátszik abban, hogy a gyűlölet irányítható legyen. A démonizálása egyes csoportoknak már régóta nagy divat. Közellenséggé kikiáltható bárki és bármi, ami nem szimpatikus. Az egyén elveszik a tömegben és mégis egy-egy radikális történés billogot nyom mindenkire, aki nem tempózik eléggé, hogy az ellenkezőjét bizonyítsa.

Szó szót követ. A gyűlölködők sokak életét megkeserítik, főleg ha ok nélkül történik. De ha egy lépéssel előttük tudunk járni, akkor lehet ellenük tenni. Csoportosan és akár egyénileg is. Ne úgy reagáljunk, ahogy ők várják, a saját korlátaikon nem tudnak túllépni. Lássuk az okokat és próbáljuk megválaszolni a miértet, ez lefegyverezhetővé teszi őket. Mert a megértés a dolgok megoldásához vezethet és erősebbé tehet.
Ha pedig már elszenvedtük ezt, akkor próbáljunk arra gondolni, amit a Korn klipje is közvetít, miben tett minket többé ez a gyökér… izé, ember.

Aki esetleg nem értette volna a klip szövegét, nekik itt van a magyarra fordított dalszöveg Szabó Zsolt csatornájáról a kép pedig a coolchaser oldaláról van. A klip pedig a Korn tulajdonát képezi.

 



Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr587967970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.