2014. szeptember 21. 20:08 - Anatole, a porondmester

Okostelefonok, okos…emberek?

Hogy lesz a póknak telefonja?...
…hát bemegy a sarokba és telefonja. :D
Tudom, szakállas a vicc, de a lényeget megmutatja. Manapság már nincs ember, akinek ne lenne mobilja. Már néhány hajléktalannak is van… ez komoly, láttam. A tömegkommunikációs eszközök sokban segítenek minket, viszont az emberi mohóság és beszűkültség pont ennyiben hátráltat is. Bár nem hiszek a véletlenekben, a mostani bejegyzésem ötlete még az Énfon 6 előtt jött. Így pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amiről írni szeretnék most. Az okostelefonokhoz. Én, személy szerint nem használok ilyen szerkentyűt, de mivel köröttem kb. mindenki, így egy-két dolog rám ragad velük kapcsolatban. Feltételezésem szerint egy képzelt evolúciós vonalon helyezkedik el, melynek állomásai: intelligens mosópor – okostelefon – azemberiségetkiírtórobot. Bizonyos (nem elhanyagolható) veszélyei ellenére megvannak az igen nagy előnyei is, ezeket nem részletezném, szinte mindenki tisztában van velük… legalábbis egy részével. Tegye fel a kezét, aki az egész „okos” részét kihasználja.


Na de, az igazi veszély! Az okostelefon fertőző! Álljon itt tehát a kórkép! 
- Az emberünk gyanútlanul megveszi a szerkezetet (ha valami top kategóriás vagy Alma termék(és nem pálinka), akkor még legalább a veséjét is odafizeti).
- Csillogó, gyermeki szemein át, a bináris kód (00101001101) elkezdi berágni magát a delikvens hipotalamuszába.
- Számos tünete lehet a kórnak, főleg azok között, akik fogékonyabbak a fertőzésre (a viszonylagos védettség talán az intelligenciahányadossal lehet összefüggésben, ezt brit kutatók még vizsgálják, a szekrényajtók nyitogatása és az életkor hossza közötti kapcsolat feltárása mellett).
- A tünetek (nem mind fordul elő): az elsők között bukkan fel a selfie-zés. Az alany rájön, hogy tudja magát fotózni és még pózol is hozzá sokszor. Ebből a fázisból könnyen léphet tovább a súlyosabb változatai felé is.
A krónikus selfitisz második lépcsője a (szakirodalom szerint, mert én utánanéztem) a tükörhobbitkodás. Itt már a fertőzött személy rájön, hogy tükörben pózolva a telefonjával is lehet képeket készíteni. Az emberi memóriából a betegség törli az önkioldó fogalmát. A képek nagy része a Facebookon végzi és várja a semmitmondó kommenteket. Időnként ön- és közveszélyes közhelyek is társulhatnak a képleíráshoz.
Ezután jön a betegség egy igen kényes része. Sok egyedben a fertőzés olyan mértékű, hogy még a ruháiktól is megszabadulnak sőt, dokumentálva lett, hogy sokan még szex közben sem képesek a parazita nélkül élni. Ennek ékes példája a nemrégiben kibukott ICloud balhé, ahol híres/hírhedt hölgyek vannak megörökítve a kór miatt a legsebezhetőbb formájukban, meztelenül, arcukon a G-vitamin pakolással, stb. Komolyan, ilyen képet miért készít valaki? A későbbiekben könnyes szemmel nézi vissza és elmélkedik a régi szép időkről, vagy a gyerekeknek majd mutogatja, hogy „látjátok, ti igenis szerencsések vagytok, mert végezhettétek volna az arcomon, mint a majdnem testvéreitek”. (Persze ezek a dolgok névtelen hősökké emelnek egyes hackereket, akiknek a férfitársadalom nagy része könnyes szemmel rebeg hálaimát.)
- Ettől eltérő, de valahol mégis hasonló tünet az Instagram és társai. Az egyén itt már képtelen megenni rendesen az ételét, mindenképpen gagyin retusált és átszínezett/szűrt képeket kell készítenie, addig a táplálék elfogyasztására képtelen. Ahogy minden más is, ez is a Facebookon végzi.
- A fertőzés az anyagcserére is hatással van, ahogy az étkezés sem megy könnyen, úgy az ürítés sem. Emésztés után, a delikvens a WC-re is magával viszi az eddigre már szimbiontává fejlődött készüléket és a végtermékek kibocsátása közben Angry Birds és/vagy Flappy Birds, stb szükséges a sikeres aktushoz.
- Sok kisebb és kevésbé jellegzetes tünet is felbukkanhat, ezek leginkább egyénfüggők, annyi viszont bizonyos, hogy a legtöbb erős összefüggésben van a Facebookal, egy másik, a kibetérben, interneten terjedő betegséggel.
- Szintén jellemző még bizonyos fokú memóriavesztés. Kialakul a képtelenség akár a legalapabb információk megjegyzésére is. Egyre több információ kerül feljegyzésre a telefonon, pld.: saját szám, jelszó, anya és apa neve, születési idejük, stb.
- A következő lépcső a kapcsolatok megszűnése, leredukálódása. A beteg, hiába ment péntek este sörözni a barátaival, percenként 48-65 alkalommal leellenőrzi, hogy történt-e vele valami lényeges az interneten. Lájkolták-e a képeit, kapott-e „komit”.
- A végső stádiumban létrejön a tökéletes összeolvadás és a beteg teljes mértékben gazdatestté válik. Ezt hívják zombulásnak. Az utcán nagy nehézségek árán képes csak közlekedni, mert látóidegei az okostelefon képernyőjére fókuszál csak és figyelmen kívül hagy olyan jelentéktelen dolgokat, mint más gyalogosok, lépcső, autók és közlekedési lámpa, stb.
 
Mint fentebb látható, komoly veszélyről van szó, ha az ember képtelen a helyén kezelni a dolgokat és ami még riasztóbb az az, hogy ha egy parazita meg is sérül vagy éppen 3-4 év alatt elöregszik, addigra a gazdatestnek akkora igénye van már a kapcsolatra, hogy egy pillanatnyi hezitálás után egy új, és sok esetben drágább példányt szerez be, amivel a többi fertőzött között menőzik.

 

Az okostelefon egy veszélyes teremtmény, amivel csínján kell bánni és akkor mérföldekkel könnyebbé teszi az életünket, de ha nem vigyázunk, akkor az áldozatává válhatunk pillanatok alatt. A telefonunk ne helyettünk, hanem mellettünk legyen okos. Hiszen nézzük csak meg, hogy mennyi funkcióját használjuk ki teljesen és ezért (illetve a márkáért) mekkora árakat fizetünk! Szóval csak OKOSAN… 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr267172443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.