2014. augusztus 16. 17:37 - Anatole, a porondmester

A panelbudi-program…

…avagy a plázarötyi-politika.

Na, kéremszépenalássan! Nagy tisztelettel megkérdeném én (azok nevében, akit ez zavar), hogy miééééééért? Miért kell ezt tenni? Egy pláza építése nem két fillér, ezt tudjuk, tehát, ha valaki belefog, annak van kit…mit a tejbe aprítania. Tudom, magyarázható a helyhiánnyal is, de! MIÉRT NINCSENEK RENDSEN ELVÁLASZTOTT VÉCÉK????!!!!négy!!4!44!!! Oly kevés az a hely az általam alapból nem szívlelt plázák közt, ahol rendes FALLAL elválasztott, ZÁRT vécék vannak.
Hogy miért gond ez? Vegyük sorra!
1. Nincs meg az intimitás érzeted. – Egy pár centi vastag furnérlemez, ami nem is padlótól-plafonig húzódik, hát köszi! Amikor a legsebezhetőbb vagy, nem árt a biztonságérzet.
2. Hangok és szagok. Az első probléma folytatása. Sokaknak nem megy a kisvécé, ha állnak mellettük, nem egy ismerősömet sújtja ez. Itt miért lenne másként? Oké, a szükség nagy úr, de mégis. Könnyfakasztóan büdös és igazán aljas szarszagban azért nehéz vagy kellemetlen. Arról nem is beszélve, hogy közben a kettővel melletted álló vécének indult gázkamrából olyan szaganyag árad, aminek már közegellenállása van és végtelenül indiszkrét módon kúszik feléd, kihasználva a fülkék lefedetlenségét… mindezt pedig a habosfos utánozhatatlan moraja kíséri. Közben meg ne röhögj és/vagy ne tedd szóvá a hangos-szagos performanszot, mert hát prosztóság és különben sem tudod, hogy kitől származik. Azért a 220cm magas Igornak, - akinek a fejéből még kiáll egy sínszög, mert anno verekedett – nem tennéd ezt szóvá, sőt, te magad kínálnád a papírt!
(Itt csak zárójelbe térnék ki azokra, akik csak a piszoárhoz jönnek könnyíteni magukon, de a rájuk tapadó szagok terhével távoznak).
3. Kommunikáció. Ritka eset, de megesik, hogy a szomszéd beszédes kedvében van. Fantasztikus! Pont ez kell. Biztonságérzeted nincs, de legalább nyugalmad sem. Vagy veled próbál beszélgetni, vagy telefonál. Ha nagyon vicces kedvében van, még a fingásait is rád fogja. „Hallottad ezt? A szomszéd szerintem szilvás-uborkás shaket ivott és babsalátát is evett hozzá.”
4. A viccesfiúk. Attól függetlenül, hogy te vagy-e a forrás vagy sem, megjegyzéseket tesznek, jobb esetben csak a vécében, rosszabb esetben még hallod az elhaló, vihogást, amikor kifordul a mosdóból: „ Gecccciiii, bent olyan büdös van, szerintem…” – csinálj magadnak kistestvért…
5. A kunyerálók. Igaz, nagyon ritka, de megesik. Persze, érthető, de akkor is, miért nem néz szét? Miután végzett csak azután veszi észre, hogy nincs (elég) papír és jön is: „Bocsi bocsi, adnál át papírt?” Ez két esetben különösen jó: 1, annyi még volt, hogy belekezdjen a törlésbe, de nem fejezte be és azzal a kézzel nyúl át; 2, három fülkével arrébb van és onnan kéri. Oldd meg.

 

Ezek a legfőbb gondjaim, lehet személyesek csak, de ez van. A kérdésem még mindig az, miért nem lehet normálisan megcsinálni a legtöbb helyen? Nem bunkert várok, ahol még akkor is nyugodtan ücsöröghetnék, ha a fejem fölött zajlana a 3. világháború, csak egy normális és szeparált helyet, ami egy konformizmusra épülő plázában nem nagy elvárás és megteremtené a nyugalom egy kedves kis helyszínét, a mátrixot a szükséges rossz viharában.
Lehet én spilázom túl, kíváncsi lennék más véleményére is.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr957172449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.