2018. április 06. 17:07 - Anatole, a porondmester

Szerepjátékok és metaszabályok

Most, hogy épp szerveződőben van a következő csapatom a közelgő Szférák Vándoraira jutott eszembe, hogy akarva-akaratlanul mennyi metaszabály veszi körbe a játékokat. Így hát ennek kapcsán született meg eme bejegyzésem, gondolatcunamim.
rules-1752536_960_720.png

A metaszabályok amúgy is az életünk részei, de most nyilván a szerepjátékok körében nézném meg őket.

Esélyesnek tartom, hogy vannak, akik pislognak a dolgon (talán inkább a kezdők), hogy mik is ezek, pedig nyilván találkoztak már vele ők is. Az „aha” pillanatot előidézve leírok ide párat:

- Partioptimalizálás végett olyan karakter/kaszt kell a csapatba, amilyen még nincs. (Kell a gyógyító, vagy valaki vegyen fel releváns képességet.)

- A PvP-t kerülni kell, ha csak nincs előzetesen engedélyezve.

- Gonosz/genyó karakter lehetőleg ne legyen a csapatban, hacsak nem arról szól a történet és mindenki az.

- A főgonosz monológját illik meghallgatni.

- A karakterben legyen kalandvágy, hogy menni akarjon arra, amerre a történet viszi, vagy épp kalandozni.

- Játékos karakter nem hal meg csak úgy a mesélő akaratából, még ha a narratívában épp helye is lenne.

Azért ezek nagyrészt nem ismeretlenek, ugye?

Nyilvánvalóan megvan a szerepük ezeknek a szabályoknak is, hiszen nem lenne nagy poén, ha egy csapattársunk már a harmadik percben megölné a karakterünket, hogy aztán elszedhesse annak értékeit, és felmarkolja érte a tapasztalati pontokat.
Természetesen én magam is használok metaszabályokat, alkalmazkodom, vannak, melyeket jobban preferálok másoknál. Ez csapatonként változik, nagyban függ kikkel játszik az ember.
Ahogy egy alapkönyv megadja a világ kereteit, úgy ezeknek az íratlan szabályoknak az összessége pedig a közösség kereteit igyekszik egy részről biztosítani.

4722382623_8fe865f1cc_b.jpg
Igazából itt mesélői és játékosi oldalról is érdekes kérdés ez. Úgy vélem, sok dolog befolyásolja, hogy egy adott csapat mennyire tud jól együtt játszani, és kétség kívül a metaszabályokban mutatott egységes irányú gondolkodás is belejátszik ebbe.
Jómagam is van, hogy rugalmasabban kezelem ezeket – értsd: mesélőként csapatra szabjuk -, de például engem a PvP sosem kötött le. Mindig igyekeztem olyan helyeket keresni, ahol nem azon ment a rugózás, hogy kinek nagyobb a csapatban… a kardja vagy, hogy mikor próbálnak meg suttyomban hármas vérkötésbe vágni. Tisztában vagyok vele, hogy ez kivesz a játékból valamennyit, nyilván, de mindenki olyan keretrendszerben játszik, amely számára és a csapat számára ideális.

Aztán ott van az alapkönyvekben lefektetett szabályok kérdése is. Követni kell-e azt tűzön-vízen át vagy a történet, és a szórakozás előbbre való, és a sok helyütt leírt aranyszabály érvényes?

Minél többet agyalok ezen, annál több kérdés merül fel bennem, így sokáig lehetne ezt még tárgyalni. Mindenesetre ez a bejegyzés inkább egy beszélgetés elindítójának lett szánva, hiszen mindenki másképp gondolkodik erről a témáról, és érdekesnek tartom, ki hogyan látja a metaszabályokat és helyzetüket, alkalmazásukat, stb.


Ti, kedves Olvasók sok szabályt használtok? Van olyan, amelytől nem szívesen válsz meg? Mi a helyzet mesélői és játékosi oldalon?


(Képek: flickr, utóbbin pedig a méltán híres Will Wheaton.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr8013814816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.