Most, hogy épp szerveződőben van a következő csapatom a közelgő Szférák Vándoraira jutott eszembe, hogy akarva-akaratlanul mennyi metaszabály veszi körbe a játékokat. Így hát ennek kapcsán született meg eme bejegyzésem, gondolatcunamim.
A metaszabályok amúgy is az életünk részei, de most nyilván a szerepjátékok körében nézném meg őket.
Esélyesnek tartom, hogy vannak, akik pislognak a dolgon (talán inkább a kezdők), hogy mik is ezek, pedig nyilván találkoztak már vele ők is. Az „aha” pillanatot előidézve leírok ide párat:
- Partioptimalizálás végett olyan karakter/kaszt kell a csapatba, amilyen még nincs. (Kell a gyógyító, vagy valaki vegyen fel releváns képességet.)
- A PvP-t kerülni kell, ha csak nincs előzetesen engedélyezve.
- Gonosz/genyó karakter lehetőleg ne legyen a csapatban, hacsak nem arról szól a történet és mindenki az.
- A főgonosz monológját illik meghallgatni.
- A karakterben legyen kalandvágy, hogy menni akarjon arra, amerre a történet viszi, vagy épp kalandozni.
- Játékos karakter nem hal meg csak úgy a mesélő akaratából, még ha a narratívában épp helye is lenne.
Azért ezek nagyrészt nem ismeretlenek, ugye?
Nyilvánvalóan megvan a szerepük ezeknek a szabályoknak is, hiszen nem lenne nagy poén, ha egy csapattársunk már a harmadik percben megölné a karakterünket, hogy aztán elszedhesse annak értékeit, és felmarkolja érte a tapasztalati pontokat.
Természetesen én magam is használok metaszabályokat, alkalmazkodom, vannak, melyeket jobban preferálok másoknál. Ez csapatonként változik, nagyban függ kikkel játszik az ember.
Ahogy egy alapkönyv megadja a világ kereteit, úgy ezeknek az íratlan szabályoknak az összessége pedig a közösség kereteit igyekszik egy részről biztosítani.
Igazából itt mesélői és játékosi oldalról is érdekes kérdés ez. Úgy vélem, sok dolog befolyásolja, hogy egy adott csapat mennyire tud jól együtt játszani, és kétség kívül a metaszabályokban mutatott egységes irányú gondolkodás is belejátszik ebbe.
Jómagam is van, hogy rugalmasabban kezelem ezeket – értsd: mesélőként csapatra szabjuk -, de például engem a PvP sosem kötött le. Mindig igyekeztem olyan helyeket keresni, ahol nem azon ment a rugózás, hogy kinek nagyobb a csapatban… a kardja vagy, hogy mikor próbálnak meg suttyomban hármas vérkötésbe vágni. Tisztában vagyok vele, hogy ez kivesz a játékból valamennyit, nyilván, de mindenki olyan keretrendszerben játszik, amely számára és a csapat számára ideális.
Aztán ott van az alapkönyvekben lefektetett szabályok kérdése is. Követni kell-e azt tűzön-vízen át vagy a történet, és a szórakozás előbbre való, és a sok helyütt leírt aranyszabály érvényes?
Minél többet agyalok ezen, annál több kérdés merül fel bennem, így sokáig lehetne ezt még tárgyalni. Mindenesetre ez a bejegyzés inkább egy beszélgetés elindítójának lett szánva, hiszen mindenki másképp gondolkodik erről a témáról, és érdekesnek tartom, ki hogyan látja a metaszabályokat és helyzetüket, alkalmazásukat, stb.
Ti, kedves Olvasók sok szabályt használtok? Van olyan, amelytől nem szívesen válsz meg? Mi a helyzet mesélői és játékosi oldalon?
(Képek: flickr, utóbbin pedig a méltán híres Will Wheaton.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.