Kellemesen mozgalmas hétvégét tudhat maga mögött az Árnyékszféra Szerepjátékos e-Kávézó kis csapata. Ha már lúd, legyen kövér elv alapján, szombaton egész nap kint voltunk a PlayIT-en, vasárnap pedig az első – a HammerTime Caféval koprodukciós - rendezvényünket vezényeltük le, a Szférák Vándorait. Milyen tapasztalatokkal zártuk az eseményeket? Olvass tovább, hogy megtudd!

PlayIT

A szombati programunk nem volt más, mint kilátogatni az egyik legnagyobb magyarországi játékos expora. Egy hirtelen megbetegedés végett csak négyen mentünk, de így is megoldottuk a ránk váró feladatokat. Mivel ugyanaz volt itt is a helyzet, mint anno a MondoConon, a HammerTime Caféval mentünk, és a már a jól bevált recepttel készültünk. Asztali szerepjátékot nem vittünk magunkkal, de hát mi nem is csak ebben utazunk. Jelen esetben is a kártyajátékokra fókuszáltunk. Első részvételünk végett nem tudtuk, hogy mire számítsunk, hányan érdeklődnek majd, mennyire tudjuk megragadni a figyelmet egy elsősorban konzolos-számítógépes eseményen. Számomra is meglepő volt, de elég jól! Nagyon sokan jöttek oda hozzánk. Voltak, akik csak nézelődtek, de rengetegen ültek le, kérdeztek és játszottak.

Tapasztalatom szerint a leginkább figyelemfelkeltő játékunk a Call of Cthulhu LCG volt. Alapvetően is elég jól néz ki, szépek a grafikák és nagyon látványos, így nem csoda, hogy ezt vették észre a legtöbben. Relatív bonyolultsága és angol nyelve miatt azonban erről inkább csak kérdeztek. Viszont a többi játékunk már jelentősen egyszerűbb volt, és elég változatos ahhoz, hogy mindenki találjon valami számára szimpatikusat.
A Love Letter volt talán a legkelendőbb. Könnyű, gyors és kevés angolt kíván. Volt, hogy egyszerre három új játékossal futott a parti, és akadtak olyanok is, akik még a későbbiek folyamán is visszanéztek egy-egy újabb körre.
A Munchkin alapból humoros, és magyar nyelven még nagyobb kedvet csinált az érdeklődőknek. Volt olyan is, aki ismerte már előzőleg, de nagyon szerette és jött játszani. Ebből is lefutott egy pár kör.
A Gloom nevű angol nyelvű játékot bár nem játszották, de igen kíváncsivá tette az embereket, hiszen nem mindennapi köntösbe öltöztették ezt a fekete humorral átitatott, de nagyon szórakoztató játékot. A Tim Burton-szerű figurák pedig elég jellegzetesek és sokan is kedvelik stílusát.
A programok este hétig tartottak, és nem nagyon volt üresjárat, talán csak az elején, de utána valamelyikünk mindig játszott, vagy beszélt. A szórólapok is jól fogytak és bizony volt olyan, hogy a Barbárral folytatott Call of Cthulhu játékunkat szüneteltetni kellett, hogy más játékokban ugorjunk be segíteni.
A PlayIT végeztével fáradtan, torokfájósan és berekedten, de elégedetten hagytuk el a helyszínt.
Ez úton is köszönet az egész jelenlévő csapatnak a fáradtságos munkájáért, de kiemelném mindnyájuk legjobb pillanatait.
Wendy mindig ott volt és segített az újaknak, magyarázott és a kisebbekkel is jól szót értett, na meg az angolban kevésbé jártasakat is navigálta.
Mochi, aki lelkiismeretesen fotódokumentált egész végig, és aki nélkül most nem lennének képek. Emellett pedig ő is sűrűn játszott.
Barbárnak külön köszönet jár, amiért helyben megtanulta a Call of Cthulhu szabályait, és mert nagyon jó meccseket játszottunk a nézők nagy örömére, és mindezt jól kommentálta is.

Szférák Vándorai

Másnap (4 órányi alvás után, ne menjünk bele) jelenésünk volt a HTC-ben, hogy a már régóta szervezett, tervezett fantasy szerepjátékos napunkat megtartsuk.
Délelőtt 9:50 környékén gyülekeztünk, majd miután lehetőségünk nyílt birtokba venni a helyet, minden mesélő megtalálta a magának legszimpatikusabb asztalt.
Az Árnyékszféra Szerepjátékos e-Kávézóból nagy örömünkre többen is jelentkeztek mesélni. A szervezők közül négyen vállaltunk magunkra hasonló szerepet, ötödik tagunk játszani állt be. Emellett még a Hősök Hajnalás srácok közül is érkeztek, hogy két nagyszerű világba kalauzolják el a játszani vágyókat.
A szándékoltnál kicsit később tudtunk kezdeni, hiszen a későket még bevártuk, és áthidaltuk az időközben keletkezett problémát, az egyik mesélő kiesését. Szerencsére a játékosok elég flexibilisek voltak és megoldottuk mi is, hogy más történetben részt vehessenek, így senki nem maradt sztori nélkül.
Egy gyors megnyitó után kezdődhetett is a játék.
Egy alkalmas mesék voltak terítéken, de igencsak különféle világokban. Ennek köszönhetően egyrészt mindenki megtalálhatta magának a legmegfelelőbbet, másrészt pedig kipróbálhatott valami olyat, amelyre esetleg már régóta kíváncsi volt. Emellett kezdőbarát módon vezényeltük le a dolgokat, és valóban akadt olyan játékos, aki még soha életében nem szerepjátékozott, de a visszajelzések alapján nagyon élvezte.
Én jómagam Legend of the Five Ringset meséltem. Négy játékosom volt, teljesen kezdőtől a tapasztalt, de a világot nem annyira ismerőig. Ezek ellenére minden elismerésem feléjük, nagyon jól hozták a karaktereiket, mindannyian színes, élő egyéniségek voltak. Olyannyira, hogy a történetemet a felétől fogva szomorkásan csak söralátétként használtam tovább, de ettől még jól ment minden, és ők is sikerrel jártak. Két majdnem halállal megúszták a dolgot.
Kicsit lassabb tempóban haladtunk, hogy a kulturális-szociális megkötéseket meg tudjam velük ismertetni, de így is sikerült jó időt futva végeznünk.

Fentebbi okok miatt annyira nem tudtam nyomon követni a többiek meséjét és haladását, de egy-két észrevételem, megfigyelésem azért így is akadt.
A Shadow of the Demon Lord csapata nem egy, hanem két mesét is letolt, míg mi végeztünk, de hát Glowface sem ma kezdte.
A Shadowrun mesélőjét és tapasztalatát ismerve simaliba volt az egész, na meg igen hangulatos. Callinucusnak már a hangulatkeltője is nagyon letisztult volt.
E két játék mesélői voltak a Hősök Hajnalának tapasztalt kalandmesterei, szóval biztos vagyok benne, hogy minden a helyén volt.
A Korongvilág abszurd történetének asztala felől állandóak voltak a hangos nevetések, nem is csodálom. Keresztury Ági mindent megtett, hogy a résztvevők megtapasztalják Terry Pratchett világának esszenciáját.
Barbár csapatától - akik Warhammer 40k-t nyomtak - hatalmas örömködések zajára lettem figyelmes, ahogy mindenki egy emberként örül egy jól sikerült dobásnak, egy nehéz próba vagy ellenfél esetén.
Kara Legend of the Five Rings meséjéről annyit, hogy a résztvevők már feltették a kérdést: „Mikor lesz legközelebb?”
Mochi csapatából csak egyetlen mozzanat jött át. A történet végén a játékosai megtapsolták, és ez átragadt az egész rendezvényre, szóval a HTC minden jelenlévőjétől üdvrivalgást kapott.
Én magam, nos, a folytatásról már én is kaptam kérdéseket, illetve azt hiszem sikerült egy teljesen kezdő játékost is megnyerni a hobbinak.
Egyébiránt nagyon örültem, hogy két leányzó is mesélőként volt jelen, egész ritkán látok ilyet, de mindig örülök neki.
Mindeközben a HTC pedig mindent megtett a kényelmünkért, így például felvették és kihozták a rendelést is, és ezáltal elkerültük, hogy a sztori álljon, amíg visszajön a játékos/mesélő.
A mesék végeztével még maradtunk kicsit és beszélgettünk a résztvevőkkel. Összességében azt kell mondjam, hogy igen pozitív visszajelzéseket kaptunk, és ennek nagyon örülünk. Sokat profitáltunk a rendezvényből, ezek után már biztosan tapasztaltabbak leszünk (mi is kaptunk xp-t).  Ha minden jól megy, akkor lesz folytatás valamilyen formában.
Addig is gondolkodunk azon, hogyan tehetnénk következőre még jobbá és teljesebbé a Szférák Vándorait.

(Képek: saját és HTC)