2016. október 06. 18:07 - Anatole, a porondmester

Legend of the Five Rings - kedvcsináló

1995-ben kezdte meg hódító útját a Legend of the Five Rings (L5R) nevű keleti high fantasy szerep- és kártyajáték. Bár mindkettő nagy hatással van egymásra, én most az asztali szerepjátékról írnék néhány sort, mely véleményem szerint igen egyedülálló lett a maga nemében. Nem a szabályokra élezem ki az írásomat, de 4. kiadást veszem alapul, amely 2010-ben jelent meg. Lássuk hát, mi is teszi annyira különlegessé ezt a szerepjátékot!
yamatanoorochi.jpg

A legendák földjén

A játék Rokugan kitalált birodalmában játszódik, melyet elsősorban a feudális Japánról mintáztak a készítők, de nyomot hagyott rajta Kína, Mongólia és Korea is.
Érdemes még az elején leszögezni, hogy bizony vannak más országok, birodalmak is, de azokról nem nagyon esik szó, hiszen a rokuganiak erős izolációs politikát folytatnak, és a gaijin (külhoni) dolgokat igyekeznek a lehető legjobban kizárni. Ámbátor későbbi kiegészítőben megjelenik az Elefántcsont Királyság - ami Indiának feleltethető meg -, és a rokuganiak létrehoznak ott egy kolóniát is.
Gyönyörű, hatalmas és változatos tájak festik meg a térképet. A készítők sokat foglalkoztak azzal, hogy valóban életre keltsék a játszható világot. Megannyi legenda és misztikum hatja át a különféle földeket, vannak egészen konkrétak, de sokat a mesélőre bíz a játék.

Ahol a kamik járnak

Az L5R egyik legerősebb része az óriási és részletesen kidolgozott háttere. Megismerkedhetünk a teremtéstörténetükkel, hogyan buktak alá az első Kamik (istenségek) a Mennyekből, mikoron Amaterasu, a Napanya megmentette gyermekeit Onnotangutól, a Holdapától. Fiaik és lányaik lezuhantak a Halandó Birodalomba (föld), kivéve Fu Lenget, aki egyenesen a Jigokuba, a Gonoszság Birodalmába (pokol) esett, és ahol gonosszá vált.
Az új világban eldöntötték, hogy ki legyen a vezetőjük. Mára már ezek a nagy klánok határozzák meg Rokugant, mind politikailag, mind fegyveres erők tekintetében. Mindegyiket egy Kami alapította, és ő volt az, aki követőket gyűjtött és a saját személete szerint formálta és tanította az embereket.
Persze a mitikus kor után is számos legendás történet kering, különös hősök járják a földeket, és még maguk a nagy Kamik is manifesztálhatják a hatalmukat. A könyvek tele vannak érdekesebbnél érdekesebb mondákkal és eseményekkel, amelyek egy varázslatos és nagyon dús hátteret adnak a játéknak.
4_elements_by_raka_raka-d68vxwt.jpg
Ki vagy te, szamuráj?

A játék alapfelütése szerint szamurájokat játszanak a résztvevők, de ez egy szociális kaszt, nem pedig a popkultúra által bemutatott katanát viselő katona. Maga a szamuráj szolgálót jelent, hiszen mindegyik magát a Császárt/Császárnőt szolgálja. Az említett osztályon belül pedig lehet valaki bushi, azaz lovag (na, ők a kardforgatók), shugenja, ők amolyan papvarázslók, és végül udvaronc. Ezen felül - de a szamuráj kaszton kívül -, az elég speciális helyzetben lévő szerzetesek is játszhatóak. Illetve ott van még a ronin is, de azzal nagyon óvatosan kell bánni.
Lehet, hogy ez így elsőre nem tűnik soknak, de ha ebbe beleszámoljuk a kilenc nagy klánt – és a számos kis klánt -, illetve, hogy egy ilyenre általában négy iskola jut, így már egyből sokkal több lehetőségből választhatunk.

A nagy klánok pedig a következők:

Rák klán – A Kami Hida gyűjtötte össze a birodalom őrizőit. A Fal, mely védelmezi Rokugant az Árnyékföldektől, és Fu Leng pokoli seregeitől minden nap véres összecsapások színhelye, de a Rákok nem törnek meg.

Daru klán – Doji úrnő klánját leginkább művészeknek tartják, ámbátor annak legszélesebb értelmében. Ők az uralkodó bal keze, a tradíciók és szokások legfőbb gondozói és a politika igazi mesterei.

Sárkány klán – A rejtélyes Togashi alapította ezt az igen különös klánt, amelynek a feladata, hogy figyelje Rokugant. Mások nem nagyon értik a maguknak való Sárkányokat. Általában elvonultan élnek, és nagy hangsúlyt fektetnek a megvilágosulás megtalálására. A klán mintha egészen más léptékben szemlélné a világot.

Oroszlán klán – Rokguan becsülettől hajtott igaz harcosai. Akodo, a klán alapítója mindennél hűségesebb volt a Császárhoz, és egyben testvéréhez, Hanteihez, és ez a mai napig jellemzi az Oroszlánokat. Hitük és hűségük megingathatatlan, és joggal érdemelték ki, hogy a Császár jobb kezévé váljanak.

Sáska klán – Az egyetlen klán, amely volt annyira ambiciózus, hogy a nagy klánok közé emelkedjen, mi több, bajnokukból kami váljék. A Sáskák dinamikusan fejlődő népség, mely mindig új utakat keres, hogy mind magasabbra törjön. Elsősorban a vízen érzik jól magukat, de bárhol megállják a helyüket.

Főnix klán – A shugenják, legalábbis mindenkinek ez jut róluk az eszükbe. Shiba klánja ismeri a legkiterjedtebben a mágiát és a kamik világát. Bár hatalmas erőket forgatnak, de mégsem élnek vissza vele, hiszen mindenkinél jobban tisztelik az istenségeket és a békét.

Skorpió klán – Bayushi klánjánál keveseket gyűlölnek jobban a birodalomban. A Skorpiók feladata igen különleges. Ők a szükséges rossz, a bűnbak, akit mindenki más utálhat. Feladatuk végett igen különös klánról van szó, hiszen a pozíciójukból fakadóan ők mocskolják be a kezüket, hogy a Császárnak, akit szolgálnak, ne kelljen.

Pók klán – A legfiatalabb nagy klán, mely sötét múltból emelkedett fel. Fu Leng oltalma alatt Rokugan leigázására törekedtek, de most fordult a kocka, és az árnyékföldi fertőzést kigyomlálva megpróbálnak a birodalomért cselekedni.

Unikornis klán – Shinjo úrnő klánja hosszú évszázadokig nem volt jelen Rokuganon, mert vérük és egyéb célok a birodalom határain túlra vitték őket. Most visszatértek, de számos új szokást és még furcsább embereket hozva magukkal. Megpróbálnak visszailleszkedni, de ez nem megy olyan könnyen.

A fentebb bemutatott klánokban általánosan 3-5 család van jelen, amely kicsit jobban definiálja a szerepeket, és 4 iskola tartozik hozzájuk. Ezek a kiegészítőkben szépen bővülnek és igazi kuriózumokat is lehet találni.

for_honor_samurai_class_by_yukizm-d8xhq0f.png
Az út, ahogy küzdünk

Pár szóban, tényleg röviden, a szabályokra is érdemes némi időt szentelni.
Az L5R egy nagyon szimpatikus rendszer alapján működik, amelyet roll&keepnek neveznek. A lényege, hogy tulajdonság és képesség értékű d10-zel dobunk, majd ebből fixen tartjuk a tulajdonsággal megegyező számú kockát, és úgy kell kiválogatni, hogy azok lehetőleg elérjék a célszámot. Előbbiek alapján jól látható, hogy még a dobások is jól kontrollálhatóak és nagy szabadságot kapunk benne, például eldönthetjük egy adott intervallumon belül, hogy mekkorát szeretnénk sebezni.
Többek között ennek is betudható, hogy a rendszer elég nagy mortalitással dolgozik, így akár egy-két vágással befejezhető akár egy küzdelem, vagy legalább megpecsételhető valaki sorsa, és akkor még a varázslatokról nem szóltam. Ennek a pozitívuma, hogy így tényleg nehéz tápolni, és a vérpistikék is elbizonytalaníthatóak, hiszen elég egyetlen rossz döntés, és vége is a történetnek.

A szamurájok világában elengedhetetlenül fontos volt a becsület és a dicsőség, és ezek a dolgok is fontos helyet kaptak a játékban. A cselekedetek ezeket befolyásolják, és bizony meglepő, hogy mennyire könnyű bukni a nehezen összekuporgatott értékeket. Ezen persze nem érdemes fennakadni, mert a bushido sosem arról volt híres, hogy olyan könnyű lenne tökéletesen megfelelni az eszméinek.
Sokáig lehetne még ragozni a témát, de szerintem felesleges. A rendszer először furcsa, de könnyen és gyorsan megszokható, egész letisztult. Aki rendesen vezeti a karakterlapját, annak még ennél is könnyebb dolga van.
A tapasztalati pontok elköltése szintén ezt az egyszerű stílust viszi tovább, és nem kell hozzá sem számológép, sem a gimnáziumi matektanár/nő. Aki tudja, hogyan szeretné osztani a pontjait, az kb. egy perc alatt megvan mindennel.

Hogyan pendülnek a húrok?

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, hogy miért is küzdenek a játékosok, akkor az ez lenne: A Császárért, Rokuganért, a klánjáért, családjáért és iskolájáért, a becsületéért és önmagáért.
Nagyon színes és kidolgozott történeteket kapunk a könyvekben, és ennek fényében lehet kis- és nagyléptékben is vinni a dolgokat. Ez az a föld, ahol legendák születnek, ahol nemcsak a birodalmon kívüli Árnyékföldektől kell tartani, de a belső konfliktusoktól is, mely két vagy több klán háborújához vezethet. Mindeközben pedig ott vannak azok, akik bármit feladnának a hatalomért és banditává, vérvarázslóvá vagy magának a Semminek a szolgájává válnak.
l5r_daigotsu_zombie_recruiter_by_chrisnfy85.jpg
A végső haiku

Egy csodálatos játékról beszélhetünk a Legend of the Five Rings esetében. A könyv meseszép, az illusztrációkon mindig elidőzik az ember. Egyedül talán az lehet zavaró, hogy néha elég kusza az alapkönyv, de elhanyagolható a dolog annak fényében, hogy mit nyújt.
Az L5R igazi keleti szerepjáték - ezt többször ki is hangsúlyozza -, így elsőre kissé furcsa lehet a szemlélet, amelyre buzdítja a játékosait. Itt a hősöket egészen máshogy mérik, mint a nyugati világban, és bizony a gyönyörű tragédiák sem ismeretlenek. Itt nem Rambo a hős, hanem a 47 ronin.
Ami talán a legnehezebb és a legfurcsább, azok a kulturális különbségeinkből adódnak. Hacsak valaki nem ismeri a feudális Japánban dívó protokollt, akkor kell egy is kis idő, míg beletanul és megszokja, de szerintem ez az apró áldozat igencsak megéri az élményt, amellyel gazdagabbak leszünk.
Külön plusz pont, hogy bár a játékban azért van némi megkülönböztetés a nők felé (ezt a játék képlékenyen kezeli), de ők is teljes értékű szamurájok, sőt, vannak olyan bushi (lovagi) iskolák, ahová férfiak nem is kerülhetnek be!
98341a31c63e246f84dff8e3f168200b-d1m2pyv.jpg
A saját utunk

Jelenleg egy életút játékot mesélek egy Rák shugenjával és egy Oroszlán bushival a főszerepben, néha pedig vannak epizodikus karakterek más játékosok személyében is. Eleinte kissé nehezen indult, nekem is bele kellett tanulnom, a rendszert gyorsabban elsajátítottam, mint a szokásokat és egyebeket. Utóbbiakban még ma is fejlődök, fejlődünk a játékosaimmal együtt, de a visszajelzések alapján ez tökéletesen megtérül. Hetente egyszer igyekszünk összeülni és játszani, mellé gyakorta eszünk rámen levest, gyújtunk füstölőt és általában valamilyen shamisen muzsika szól (utóbbi általában a többiek nagy bánatára). A baráti társaságunkban a Legend of the Five Rings rövid időn belül az egyik kedvenc szerepjátékká lépett elő. És hogy még meddig fog futni a Kard és Jáde Legendájának keresztelt történet? Fogalmam sincs, csak annyit tudok, hogy minden egyes pillanata megéri, és még utána is sokáig fogunk sztorizni róla.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr7811775281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu