2016. szeptember 20. 17:34 - Anatole, a porondmester

Árnyékszféra interjú - Anatole

Az interjúsorozat az utolsó állomásához érkezett, így következzék… én. Hm, ez azért elég furcsa így.

aszek.png

1. Mióta foglalkozol szerepjátékkal?382985_215794595168276_1774398407_n.jpg

13-14 éves korom óta, akkor találkoztam vele először, mondhatni véletlenül.

2. Hogyan ismerted meg/csöppentél bele?

Általános iskolában egyik évfolyamtársamhoz mentünk fel játszani (azt hiszem még Diablo 2-t), és láttam ott pár érdekes könyvet. Mint kiderült, a bátyja egy Vampire nevű játékkal játszott. Mesélt róla, én meg levettem a Malkáv klánregényt a polcól. Szerelem volt első látásra. Bár akkor még nem tudtam, hogy kivel és hogyan fogok játszani, de ez érdekelt épp a legkevésbé. Megrendeltem az alapkönyvet 7. osztály nyarán, az volt eddigi életem leghosszabb várakozása. Útközben megtudtam, hogy vannak „lapozgatós könyvek” is, így „magad uram, ha szolgád nincs” elven abból is beszereztem egyet kezdetnek. Azt hiszem a Halálvadász volt az. (Egek, de giccses név!)

3 Mik a jelenlegi kedvenc játékaid?

Oh, hát ez változó. Örök favorit a Vampire, és a Legend of the Five Rings is felkerült a polcra. Utóbbival nemrégiben ismerkedtem meg, de mivel nagyon vonz a japán kultúra és irtó jó felütése van a játéknak, így megvett kilóra. Ami még nagyon vonz, és kedvencnek esélyes, a Through the Breach és az Airship Pirates.

4. Inkább mesélő vagy játékos szoktál lenni, és melyiket szereted jobban?

Erősen változó, de inkább mesélő szoktam lenni. Mivel sokat olvasok, így a kis csapatunkból én vagyok, aki az új játékok szabálykönyveit végigbújja. Az a legrosszabb, amikor csak nézelődök, rátalálok valamire, ami nagyon érdekel és a „lejátszási listám” bővül újabb 3-4 tétellel.

5. Milyen gyakran játszol?

Hetente, kéthetente összejön egy játék, ami elég frankó, de mesélőként rengeteg felkészülés és agyalás.

6. Hogyan vélekedsz a szerepjáték általános, jelenlegi helyzetéről?

Külföldön elég jól felpörgött a piac, Magyarország meg elmaradásban van, mint mindig. Ennek ellenére azért jó látni, hogy van egy lelkes keménymag, akik tesznek a hobbiért. Sok csapat van, és immáron számos hely, ahol lehet játszani és ilyen profillal működik. Természetesen elférnének még az emberek. Szerintem sokan nem tudják, hogyan is működik ez az egész vagy létezik-e egyáltalán. Esetleg érdekelné őket, de nincs lehetőségük kipróbálni (ebben az ügyben végeztem némi kutatást is). Erre rá lehetne feküdni, mi is próbálkozunk vele, de hát ehhez meg elegendő kapcsolati tőke kell.
Kiadói oldalról sajnos már nem ennyire fényes a helyzet, kevés a magyar nyelvre fordított játék vagy egyéb gondok vannak. És lássuk be, bármennyire is jól olvas az ember angolul, az anyanyelvünkön egyrészt kényelmesebb és gyorsabb, másrészt többen forgatnák azokat a könyveket.

7. Mennyire olvasol regényeket vagy játszol kapcsolódó játékokat (CCG, LCG, wargame, stb)?

Majdnem mindent csinálok a felsoroltak közül. Egyedül a wargame maradt ki, de szeretném majd azt is elkezdeni. Mint már írtam fentebb, nagyon szeretek olvasni, és a világot színesítő regényeket igencsak kedvelem (az más téma, hogy ezek nem mindig sikerülnek jól). Nagy favoritok a kártyajátékok, legyen az CCG vagy LCG is, és számítógépes játékokkal is jól elmúlatom az időmet.

8. A szerepjátéknak lehetnek negatív hatásai is, tapasztaltál már magadon ilyet?

Nem igazán. Tudom jól, hogy van negatívuma, általában a függőséget hozzák fel itt, de, aki függőségre hajlamos az bármibe bele tud zuhanni, TV, számítógép, narkó, miegymás.
Oh, mégis találtam valami negatívumot! Én is elveszítettem a kapcsolatomat a valósággal, azóta csak és kizárólag goblinvérben vagyok hajlandó fürdeni (a hajnak nagyon jót tesz, csak mondom), és sosem lépek ki az utcára a kedvenc ágyékkötőm nélkül. Jelenleg is 252 rendbeli gyilkosságért köröznek, de eléggé kimaxoltam barbárként az álcázást, így nem találnak rám, ha pedig mégis, akkor is 20. szinten már holmi 1. szintű rendőrök nem tudnának bántani. A katonaság elől meg elrepülök a sárkányommal, Binky-vel.
Viccet félretéve néha furcsán néznek rám/kezelnek, ha azt mondom, hogy szerepjátékozom, de az meg szimplán nem érdekel.

9. Miben érzed úgy, hogy megváltoztatott a szerepjáték, fejlődtél valamiben?

Nagyon sok dologban. Mondhatni a szokásos. Magabiztosság (álcája), szókészlet, kommunikáció, problémamegoldó- és kifejező készség, fantázia, önismeret, lelki fejlődés. Ezeken túl nagyon sok új dolgot ismerhettem meg, hála a hobbimnak. Ilyenek voltak a barátaim, nagyon jó zenék, érdekes történetek és történelem, kultúrák és még hosszan sorolhatnám. A legjobb pedig az egészben, hogy eközben nem szenvedtem azon, hogy már megint olvasni és tanulni kell valami száraz tananyagot. Sokban pedig motivált a szerepjáték, ha minden jól megy, akkor végre belekezdek egy harcművészetbe is.

10. Mit jelent számodra a szerepjáték?

Szinte mindent. Barátok, ismerősök, és eköré szerveződik egy rakás dolog az életemben. Ilyen az Árnyékszféra is, ami nagyon a szívemhez nőtt. Még a barátnőmre is ennek köszönhetően találtam rá.

+1 Miért lettél az Árnyékszféra egyik szervezője, mi jelent számodra ez a közösség?

Ahogy Kara már írta előttem: Jókor voltam jó helyen. Ilyen is megesik. Az eltelt kevéske idő alatt is már sikerült elérnünk olyan dolgokat, amelyeket sikernek könyvelhetünk el. Bővíteni sajnos nem olyan egyszerű, főleg megfelelő kapcsolatok nélkül, de igyekszünk. Például nemrégiben kaptunk meghívást egy szerepjátékos találkozóra a HammmerTime-os srácoktól!
Egy nagyszerű közösség alakul az Árnyékszféra égisze alatt. Mérhetetlenül örülök neki, hogy sikerült eddig egy olyan csoportot létrehozni, ahol bárki bátran kérdezhet, és nem oltják le, trollkodják szét, csak mert nem hajlandó fél napot visszagörgetni a már kitárgyalt témához. Előbbieket sajnos láttam már párszor, és tapasztaltam is. Szerintem pont egy összetartó és segítőkész csapat az, ami szükséges és megfelelő alap lehet. Egy békés, kellemes platform, ahol az emberek nyugodtan tudnak beszélgetni és eszmecserét folytatni a szerepjátékról és a hozzá kapcsolódó dolgokról, mindezt, ha kell, kezdőbarát módon, és még játékok is szerveződhetnek. Ezek szeretnénk lenni mi, és úgy vélem ezek vagyunk mi, az Árnyékszféra.

Ezzel pedig le is zárultak az interjúk. Remélem sikerült kicsit képet kapni rólunk, arról, hogy mit csinálunk és hogyan gondolkodunk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr9411731269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.