Folytatódik az interjúsorozat az utolsó előtti etappal, melynek alanya nem más, mint Bodnár Gergely, avagy Kara (amiről sokan gondolják, hogy a Károly becézése, de nem).

1. Mióta foglalkozol szerepjátékkal?

Nagyjából 14 éve játszok, mikor mit. Egészen kicsi koromban kezdtem, és még a nevelőapám vezetett bele ebbe a világba. Azóta is igyekszem művelni magamat e téren.

2. Hogyan ismerted meg/csöppentél bele?

Egy borongós hévízi estén, társasjáték híján megöltem a falut terrorizáló kutyafejű ember szörnyet. 2 aranyat kaptam érte. Az első loot! Így kezdődött, egy hosszú MAGUSozással, aztán beszippantott az egész szubkultúra.

3. Mik a jelenlegi kedvenc játékaid?

Ez mindig változó. Szeretem az összes játékot, aminek valami érdekes felütése van. Jelenleg a koronázatlan király számomra a Legend of the Five Rings

4. Inkább mesélő vagy játékos szoktál lenni, és melyiket szereted jobban?

Abszolút játékos szoktam lenni, mivel régen is az voltam, így sajnos nem volt nagyon helyzet, amikor meséljek, viszont ahogy telik az idő egyre több ötlet és ambíció gyűlik fel, és ki tudja… egyszer szívesen kipróbálnám

5. Milyen gyakran játszol?

Azon szerencsések közé tartozom, akik elmondhatják, hogy heti rendszerességgel vannak kisebb ülések, kb. havonta "teljes naposak", illetve majdnem mindennapos az erre külön fenntartott csoport beszélgetésben menő „off” játék.

6. Hogyan vélekedsz a szerepjáték általános, jelenlegi helyzetéről?

Szerintem még mindig nagyon alulértékelt a hobbi, főleg Magyarországon, hiszen az első dolog, ami sok fiatalnak az eszébe jut ugyebár az a szexuális szerepjáték. Így sajnos néhányakban az első dolog tisztázni, hogy nem, ez nem az. Jelenleg, mint annyi minden itt a kis hazánkban meg van osztva, mert nincs egy nagy közös rendezvény/közösség, vagy bármi, ami ezeket az embereket kimozdítaná, és a különböző játékok kedvelőit közelebb hozná egymáshoz. Reméljük, ha teszünk érte, akkor egyre szélesebb körben elterjed, hiszen ez egy nagyszerű hobbi. A könyvek kézről kézre járnak, ceruza akad otthon, szerintem dobókocka is. Beruházni 200FT-ot kell rá, hogy legyen az embernek saját kockája, de ez is elhanyagolható. El kell kezdeni, és hagyni, hogy magával ragadjon minket és akkor színesebb lesz a világ.

7. Mennyire olvasol regényeket vagy játszol kapcsolódó játékokat (CCG, LCG, wargame, stb)?

Sajnos önhibámból fakadóan eléggé keveset olvasok, de minden mást nagyon szívesen csinálok. (Félreértés ne essék, csak szimplán válogatós vagyok könyv téren, NAGYON). Kártyázom, kacsintgatok a wargame felé, egyszóval minden jöhet, ami a szubkultúra része, mert mindennel fejleszthetem magam.

8. A szerepjátéknak lehetnek negatív hatásai is, tapasztaltál már magadon ilyet?

Fú, nehéz kérdés. Talán azt, hogy hajlamos vagyok szabadidőm komoly részét azzal tölteni, hogy ezen agyalok. Tájakat képzelek el, szituációkat, miegymás, de erre meg úgy gondolok, hogy nekem ez jön be, mások meg Pokemon Goznak. Kinek mi.

9. Miben érzed úgy, hogy megváltoztatott a szerepjáték, fejlődtél valamiben?

Mindenben fejlődtem. Magabiztosságban, előadókészségben, empátiában, a lista rettenet hosszú. Ugyebár a játék közben létrejött konfliktusok, illetve problémák megoldása nagyon jó gyakorlat a mindennapi élethez, illetve a kínos helyzetekben is jól jöhet, de nekem a legfontosabb, amit adott az a fantázia. Nekem egy bolt, ami mellett elmegyek nem csak egy akármilyen ruhabolt. Kalandokat látok bennük, történeteket, és akár egy ruhából, ami megtetszik abból is lehet valamit kezdeni: Szerinted ki hordaná? Milyen ember ő? Hogy sétálna? És ezernyi ilyen kérdés csak egy random kirakatban meglátott pólóról. Képzelet, és színek.

10. Mit jelent számodra a szerepjáték?

Számomra a legjobb hobbi, a legjobb terápia, a barátaimat, nyugalmat, és mindent, ami ahhoz kell, hogy könnyebben tudjam kezelni a mindennapjaim nehézségeit.

+1 Miért lettél az Árnyékszféra egyik szervezője, mi jelent számodra ez a közösség?

A miért rettentő egyszerű. Jókor voltam jó helyen. Az egész Árnyékszférából sajnos nem tudom kivenni akkora részemet, mint szeretném, de minden nap, amikor látom a posztokat, és azt a közösséget, ami általuk formálódik, büszke vagyok arra, hogy a kis csapatunkkal belekezdtünk. Néha hihetetlen, hogy Anatole blogja egyre népszerűbb, és várom, már mikor fogom valamelyik poénját visszahallani az utcán. (hehh - a szerk. megjegyzése)