2016. augusztus 08. 14:12 - Anatole, a porondmester

Árnyékszféra interjú - Mochi

Jó időre eltűntem, de ez köszönhető volt a bokros teendőimnek, illetve egy kellemes nyaralással egybekötött szerepjátéktábornak is. Most viszont visszatértem és arra gondoltam, hogy érdemes lenne interjút csinálnom az Árnyékszféra Szerepjátékos e-Kávézó vezetőivel, hogy kicsit jobban megismerhessétek őket, az embereket a közösség mögött. Ennek fényében az elkövetkező öt bejegyzésben a velük készített interjúkat olvashatjátok majd. aszek.png

Az első interjú alanya Korcsmáros Réka, alias Mochi volt.12645080_10207768359908213_5334900386546945385_n.jpg

1. Mióta foglalkozol szerepjátékkal?

Hivatalosan 14-15 éves korom óta, tehát 11 éve.

Amikor komolyabban beleástam magam a mesterszakos szakdolgozatom kapcsán a szerepjáték történetébe, megtudtam, hogy tulajdonképpen a Kaland-Játék-Kockázat típusú lapozgatós könyvek is a szerepjátékos kultúra részei. Nagyon szerettem azokat a könyveket, szóval talán mondhatom azt is, hogy már egészen korán, 11 éves korom körül is megtalált ez a szubkultúra. 

 2. Hogyan ismerted meg/csöppentél bele?

2004-ben került a kezembe a „Nagy Zöld”, azaz az első kiadású zöld M.A.G.U.S. könyv egy akkori osztálytársamnak és egyben kedves barátomnak köszönhetően, ő volt az első Mesélőm is. Az a könyv, és a játék is szerelem volt első látásra. 2006 óta megismerkedtem a Vampire-rel, és azóta folyamatosan játszom és mesélek is, igyekszem felfedezni az újabb és újabb szerepjátékokat és világokat.

3. Mik a jelenlegi kedvenc játékaid?

Hozzám a legközelebb a World of Darkness világa állt és áll a mai napig is. Ezen belül is a Vampire, a Changeling és a Mage az abszolút kedvenc. Szerintem ez a világ az egyik legszabadabb szerepjátékos univerzum, és nagyon változatos stílusú meséket lehet kerekíteni belőle. A szerepjátékos pályafutásom hajnalán sok klasszikus fantasyt is játszottam (főleg M.A.G.U.S.), manapság már ez erősen lecsökkent, és felváltották ezt fokozatosan a jelenben játszódó urban fantasy, vagy a távoli jövőben játszódó játékok (pl. Warhammer 40 000 világa vagy a cyberpunk stílusú mesék). Legutóbbi felfedezettem azonban éppen egy ázsiai alapú high fantasy szerepjáték, a Legend of the Five Rings, mely igen gyorsan a kedvenceim közé tornázta fel magát. :) (WE ARE THE WALL! :P)

4. Inkább mesélő vagy játékos szoktál lenni, és melyiket szereted jobban?

Ez abszolút változó. Szerencsére mindig van kinek mesélni, amióta 2007-ben belevágtam a mesélői businessbe, hiszen a párom és a barátaim többsége is szerepjátékos. (Bizony, ez egy ilyen hobbi, még hogy a szerepjátékosok élet nélküli kockák. :P) Egy kedves barátnőmnek hála már több, mint 4 éve fut egy Vampire mesém, most pedig az Árnyékszférás csoportban megrendezett meséknek hála két jelenkori Vampire és egy Viktoriánus Vampire játék is lefutott, ebből kettő folytatásos lett, a csapat kérésére. (Köszi, srácok! <3 J) Szerencsére nem csak a „sanyarú” mesélői szerepben leledzem, van alkalmam játszani is, jelenleg egy Legend of the Five Rings mesében alakítok egy lelkes Rák Kuni boszorkányvadász hölgyet, a másik mese pedig egy saját gyártású WoD-motor alapú cyberpunk történet.  

5. Milyen gyakran játszol?

Átlagosan hetente, kéthetente egyszer szoktunk összeülni játszani a barátaimmal. Az Árnyékszférás csapatokkal a nyár miatt most sajnos nehezebb összehozni a játékokat, de remélem az ősz beköszöntével azok is rendszeresebbé válhatnak majd.

6. Hogyan vélekedsz a szerepjáték általános, jelenlegi helyzetéről?

Állítólag elhangzottak ilyenek, hogy a szerepjátéknak nincs jövője Magyarországon, ezért nem éri meg pénzt fektetni a szerepjáték könyvek magyarra fordításába és kiadásába. Nos, nem tudom, hogy ez a mondat konrkétan hogyan hangzott el, de ha igaz, meglehetősen abszurd, hiszen azért nagyban a szerepjátékkal is foglalkozó könyvkiadókon múlik az, hogy milyen jövője lesz Magyarországon a hobbinak és mennyire teszik elérhetővé magyar nyelven is a különféle, külföldön már népszerű szerepjátékokat az itteni közönségnek, hiszen nem mindenki perfekt angolos.

Igaz, hogy egy kis szubkultúrát képviselünk, de én személy szerint azt látom, hogy igenis van jövője a magyarországi szerepjátéknak, hiszen rengeteg érdeklődő van, nemrég nyitott a Hammertime Café is, aminek azért elég szép forgalma lett az egy év leforgása alatt.

 A lényeg szerintem az lenne, hogy kis szubkultúra, kis közösség révén egymást támogassuk mindenben, ne pedig egymás torkának ugorva próbáljuk meggyőzni a másikat arról, hogy a mi játékunk jobb, mi jobban tudjuk, mi csináljunk jobban stb. Sajnos nem egy példát láttam már erre is. Mi a Szférával teljes testtel ez ellen a mentalitás ellen küzdünk, és véleményem szerint, eddig remekül alakult a közösségünk. Én úgy gondolom, hogy abszolút igény lenne több különböző szerepjátékos fórum, esemény rendezésére, ahol nem csak az egymás közti szerepjátékos üléseken találkoznak a játékosok, hanem egy országos láncolat formájában időnként találkoznának egymással, eszmét cserélhetnének, fejlődhetnek játékosként, mesélőként is, és új barátságok, új csapatok, városok közti kapcsolódások is születhetnek a szerepjátékos szcénán belül. Ha kicsiben is, de az Árnyékszféra csapattal mi éppen ezt szeretnénk megvalósítani. Remélem, a jövőben is lesznek ugyanolyan jó hangulatú sokfős találkozóink, mint legutóbb júniusban. :)

7. Mennyire olvasol regényeket vagy játszol kapcsolódó játékokat (CCG, LCG, wargame, stb.)?

Régebben többet is olvastam, főleg MAGUSt és Vampiret, de mostanában inkább magában az adott stílusban igyekszem regényeket olvasni, ami megtetszik, tágítva ezzel a tudásomat az adott témában és szélesíteni a látókörömet. Mostanában például ázsiai írókat és cyberpunk stílusú regényeket bújok, mert a szerepjátékos berkeken belül is ezek érdekelnek most főleg. Ezen felül is sok utánanézést igényelhet egy-egy szerepjátékos világ, főleg ha Mesélő az ember és hitelesen kívánja felépíteni a világát.

Wargamet még nem próbáltam, de ez is várólistás, hála a Hammertime-osoknak, a közeljövőben ez is megvalósulhat.  Számítógépes játékok közül én is játszottam a Bloodlines-t, fantasyn belül meg a World of Warcrafttal, de a játékokon belül is mostanában inkább műfaj szerint választok, hogy egy más oldalról is átélhessen és megtapasztalhassam az engem érdeklő stílusok különböző változatait, aspektusait. (Cyberpunkból például eszméletlenül tetszett a Remember Me, urban fantasyból pedig a Life is Strange.)

8. A szerepjátéknak lehetnek negatív hatásai is, tapasztaltál már magadon ilyet?

Igen, persze, lehetnek negatív hatásai, ugyanúgy, mint minden játéknak. Első körben azt szokták kiemelni e hobbi kapcsán, hogy függőséget okoz, bezár és elveszítheted a valósággal való kapcsolatodat. Nos, én úgy gondolom, hogy a szerepjáték sokszor inkább kinyit, mint bezár, hisz itt szocializálódnod, kommunikálnod kell ahhoz, hogy csapatot találj és játszhass. Nem utolsó sorban, ha az Élet úgy hozza, életre szóló barátságok és szerelmek születhetnek egy-egy ilyen tematikus szocializálódás során. :) Szóval abszolút nem értek egyet az állítás második részével. A függőség az viszont reális lehet az asztali szerepjáték kapcsán is. Főleg abban az esetben, ha az életünknek olyan szakaszát éljük, amikor a mindennapjainkban nem fenyeget a siker veszélye túlságosan, de inkább messziről elkerül, főként ha aktuálisan az életünk minden területére kihat a „nem rossz, de legalább szar” –feeling. Ilyenkor előfordul, hogy az ember belemenekül egy világba, egy olyan szerepbe, ahol végül sikeresnek érezheti magát, és egész héten másra sem tud gondolni, csak arra, hogy legyen már végre szombat délután, leszállhasson végre a szopórollerről egy pár óra erejéig, és pozitív élményeket élhessen át a szerepjáték világában. Tudatosan kell kontrollálni, van, hogy segít is túlélni és átvészelni a dolgokat amikor minden jobb lesz de oda kell figyelni az életre is és más jó dolgokat is csinálni.

9. Miben érzed úgy, hogy megváltoztatott a szerepjáték, fejlődtél valamiben?

Abszolút. Számtalan dologban segített számomra a szerepjáték. Elsősorban szocializálódni, ahogy már a fentiekben is volt róla szó. A barátaim nagy részét, sőt, a páromat is ennek a hobbinak köszönhetem. Emellett remekül fejleszti az empátiát, a kommunikációs képességeket és az intellektuális tudást is, hiszen rengeteg dolognak kell utánanézned és olvasnod, ha hiteles Mesélő kívánsz lenni, de akkor is, ha hitelesen akarsz előadni egy aktuális karaktered (pl. középkori fantasyban). A zenei ízlésem kibővülését is a szerepjátéknak köszönhetem, nagyon sok zenekart egy-egy karakter vagy sztori kapcsán ismertem és szerettem meg, amikor ihletet kerestem meséhez vagy koncepcióhoz. És az sem utolsó szempont, hogy nagyon sok szemszögből nézhetsz rá a világra az újabb és újabb karakterek megformálása közben, és ez sok mindent segíthet megérteni az életben.

10. Mit jelent számodra a szerepjáték?

Ez a legnehezebb kérdés… :) Szabadságérzetet jelent, önkifejezési lehetőséget, az érzést hogy tartozom egy társasághoz/szubkultúrához, ahol önmagamat adhatom és nem tartanak furcsának, kreativitást, rengeteg játékos tanulást, tudást, az érzést, hogy jó vagyok valamiben és azt csinálom amit szeretek, ráadásul Mesélőként adhatok is ez által másoknak, önbizalmat, önfejlesztést, önismeretet, empátiát és sok-sok élményt. Azt hiszem, így 12 év játék után mondhatom azt, hogy az életem részévé vált ez a hobbi és remélem, mindig is az lesz.

+1 Miért lettél az Árnyékszféra egyik szervezője, mi jelent számodra ez a közösség?

2 évvel ezelőtt egy animeconon tartottunk előadást a szerepjátékról és fajtáiról az Árnyékszféra jelenlegi vezetőivel, amikor egy ismerősünkben felmerült, hogy mi lenne, ha mi ténylegesen összeállnánk és csinálnánk egy csapatot, ami arra hivatott, hogy népszerűsítse ezt a hobbit. Ekkor jött létre az Árnyékszféra Team, többször is voltunk előadást tartani könyvtárban vagy animeconon, főleg kezdők számára, előadásunkban igyekeztük lefedni a szerepjáték szinte minden fajtáját, lényegét, pszichológiai vonatkozásait, stb. Akkor merült fel bennünk a Facebook oldal létrehozása, amikor az előadásaink után jópáran tettek fel kérdéseket és érdeklődtek, hogyan lehet velünk kapcsolatban maradni. Ma meg már 147-en vagyunk. :)

Azért lettem a Szféra tagja és egyben egyik alapítója is, mert nagyon tetszett az ötlet azzal kapcsolatban, hogy létrehozzunk az országban egy olyan platformot, ahol a kezdő szerepjátékosok is lehetőséget kapnak a játék kipróbálására, választ kapnak a kérdéseikre és élvezhetik a régi motoros szerepjátékosok támogatását. Szerettünk volna egy barátságos, összetartó, egymást támogató csoportot, ahol acsarkodás, kioktatás és „az én játékom a legjobb” mentalitás nélkül, remek hangulatban zajlanak az eszmecserék, a kezdő játékosok támogatása mellett pedig a tapasztalt, de csapattal nem rendelkező játékosoknak is lehetőséget szerettünk volna nyújtani új játékok kipróbálására.

Tudjátok, én eleinte nem hittem, hogy ez sikerülhet, azt hittem, nem nagyon lesz erre érdeklődés, és a mai napig rendkívüli öröm az, hogy megvalósulhatott a fent leírt álom és hogy ennyien kedveltek minket. Ezúton is köszönjük a sok pozitív visszajelzést.  Számomra nagyon sokat jelent ez a csoport, és örülök, hogy ennek a társaságnak a létrejöttében részt vehettem. Nagyon jó látni a csapatok szerveződését, barátságok születését, a jó hangulatot a csoportban, a civódások, trollkodások teljes hiányát. Rengeteg nagyszerű embert ismertem meg a Szférának köszönhetően, és ezúton is köszönöm, hogy mesélhettem a játékaimra jelentkező tagoknak. Remélem, ez a jövőben is így lesz, és a továbbiakban is sok közös programon, és persze játékon találkozhatunk majd veletek.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr869877230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása