Amolyan hírmondó jelleggel született a bejegyzés, némiképp visszatekintve az elmúlt eseménydús hónapok történéseire. Néhány projektünk beindult, mások sikerrel végbementek, és számos új ötlettel és tennivalóval gazdagodtunk, ami pedig remélhetőleg a jövőben szárba szökken majd.

Lehet, nem olyan nagy dolog, de mi abszolút sikernek éltük meg, hogy kis közösségünk átlépte az első száz tagot. Mi mindenesetre nagyon örülünk a gyarapodásnak, és annak, hogy egy kellemes, barátias légkört sikerült kialakítani.

Szavazások során fel lehetett jelentkezni különféle mesékre és játékokra. Kissé nagyobb fába vágtuk a fejszénket, mert x embert összehozni egyazon időpontra elég nehéz, főleg akkor, ha még ismeretlenek és nem tudjuk a beosztásukat. Végre sikerült ezt is elindítani, így még most is zajlanak a mesék, sőt, van olyan, ami már túlnyúlt az eredeti egy alkalmas bemutató játékon is.
A projekt nyitóakkordja egy találkozó volt, amit a ParaNoirban ejtettünk meg egy kellemes sör, némi horror hangulat és jóféle metálzenék keretében. Örömmel töltött el, hogy egész sokan eljöttek, és számos új arc is akadt köztük. Beszélgettünk a különféle játékokról is kicsit, illetve a későbbi tervek is szóba kerültek.
Aztán kezdetét vették a mesék is.
Mochi jelenkori Vampire meséi New Orleans-ban játszódnak és az érdekessége, hogy a két csapat cselekedetei időnként összefonódnak vagy éppen hatást gyakorolnak egymásra. Bár mindkettő játék egy alkalmasnak indult (amit aztán nem sikerült egy ülés alatt lezavarni), de a visszajelzések alapján végül újabb sztori indult útnak.
A csapatunk hölgy mesélője emellett a viktoriánus kor rejtélyekkel teli világába is elcsábította vámpírkodni az érdeklődő tagokat.
Akik egy kicsit modernebb vizekre szerettek volna evezni, ők is megtalálhatták a maguk számításait, hiszen Kara prezentálásában a Shadowrun (3. kiadás) sötét és koszos cyberpunk világában kalandozhattak, és ha minden igaz, a folytatás már úton van.
Barbár, a sci-fi és a jövő megszállottjaként Warhammer 40000 mesével fogja megörvendeztetni a nagyközönséget, ha - végre nem szopatják a munkahelyén és - sikerül egy megfelelő időpontot találni.
Mindeközben Wendy, a legelhivatottabb háttértámogatónk több játékon is részt vett, mint a mesélő hithű támogatója és készít valami igazán fantasztikus dolgot… amit most nem lőnék le, de hamarosan mindenre fény derül, emellett pedig játékosként is írt már élménybeszámolót.
Jómagam pedig szintén voltam olyan szerencsés, hogy akadt érdeklődő a fejemben uralkodó káoszra, amelyet aztán egy-egy sztori formájában sikerült desztillálnom. Jelenleg már magam mögött tudhatok egy Cthulhu hívása mesét, ahol fantasztikus csapat jött össze és csak ámultam és bámultam, hogy mennyire gördülékenyen ment minden. Emellett egy Changeling: the Lost játék is lefutott már, de nagyon sanszos, hogy akad még minimum egy partira való ember. A középkori Vampire mesére sajnos még nem találtunk mindenkinek megfelelő időpontot, de reménykedem a dolgokban.
Egyéb programokban is bővelkedett az utóbbi idő.
Mochi kissé az önmegismerés vizeire hajózva, Identity partit tartott, ahol is a Tehát Teázóban a résztvevők, a pszichológiai társasjáték keretében érdekes dolgokat tudhattak meg önmagukról és a jelenlévőkről. Csapatépítésnek is nagyszerű program volt, hiszen egy idő után már nem kellettek a kártyák ahhoz, hogy mindenki beszéljen magáról egy keveset, és egy kellemes tea/kávé/egyéb mellett jót csevegjenek.
Elegáns kultúrtrógerként… izé emberként szerveztünk immáron két alkalommal is Árnyékszféra mozizást. Az első film a Deadpool volt (mi más?), amit megnéztünk páran. Nem meglepő módon mindenki élvezte, és utána még ott helyben jól kielemeztük és megszakértettük a filmet.
A második ilyen jellegű csapatépítésünk a Warcraft volt, hiszen ez a játék azért sokaknak meghatározó élményként maradt meg. Nekem személy szerint tetszett, de a saját kritikámat nem írnám meg ide. A film után még maradtunk egy kicsit, és természetesen elbeszélgettünk itt is a látottakról és felvetülő kérdésekről.
Elindítottuk a saját TeamSpeak szobánkat is, amolyan Árnyékszféra rádió jelleggel, ahová a tagok szabadon feljárhatnak, beszélgethetnek, és játszhatnak. Ebből pedig adta magát, hogy miért ne csinálnánk ide is tematikus beszélgetéseket, hiszen sokan nem a fővárosban élnek, vagy éppen nincs idejük, de ide egy jó kávéval bármikor be lehet ülni dumálni. Az első topik maga a Warcraft film volt, amit jó pár emberrel kiveséztünk, a későbbi témákon pedig lázasan agyalunk, de bizonyosan lesznek különféle szerepjátékok, szerepjáték filozófia, mesélés és minden, mi jó.

Legutóbbi (és eddigi legnagyobb) közösségi programunk pedig az Árnyékszféra Csoporttalálkozó volt, ahol is végre találkozhatott mindenki, akinek volt kedve, ideje és energiája eljönni. Mintegy húsz tag jelent meg, és azt kell mondjam, meglepően jól alakultak a dolgok. Eljöttek olyan „meglepetés vendégek” is, akikre nem is számítottunk, és ráadásul a HammerTime Caféban éppen akkor volt sör és nachos nap, így minden negyedik folyékony kenyerünk mellé ingyen kaptuk a nachost is. Mi pedig keményen megdolgozunk érte! A szervezés profi volt, kaptunk külön asztalt, ráadásul ablak mellett, és ventilátort is volt, így kicsit elviselhetőbbé tették a hőséget.
A kezdeti feszengés gyorsan oldódott, és a vége felé már új mesék, csapatok szerveződtek, illetve elég sok ötlet is felvetült. Egész termelékenynek bizonyult az az este hattól éjfélig tartó időszak, ami szinte elröppent.
Ennek folyományaként már több tagunk is jelezte, hogy szívesen mesélne. A későbbiekben igyekszünk majd összehozni egy Árnyékszférás airsoft játékot is, ezt nagyszerű ötlet volt Barbártól. Mindezen felül pedig Szellem cimboránk felvetette egy középkori show ötletét is, ha már (élő)szerepjáték. A legtöbb háttér már adott, és ahogy elnéztem sokan vevők az ötletre, amellyel fel lehet lépni.
A HTC-s srácok pedig felajánlották, hogy a wargame világába is szívesen bevezetnek bennünket és így végre szinte teljes lenne a paletta, a legtöbb szerepjátékhoz kapcsolódó területet le tudnánk fedni, és lenne némi rálátásunk.
Lesz mit tenni, az biztos, mindenesetre töretlenül és eltökélten próbáljuk a kis közösségünket még jobbá tenni.