2016. április 08. 14:38 - Anatole, a porondmester

Árnyékszférás Vampire mese – Az elsők

Az Árnyékszféra Szerepjátékos e-Kávézóban történő több hónapnyi szervezés és szavazás után, végre sikerült nyélbe ütni az első mesét a csoportban, és idővel még több másik követi majd. Az év elején röppent fel az ötlet, hogy mi lenne, ha kezdők és rutinos játékosok számára is szerveznénk egy alkalmas játékokat. Gyorsan összeszedtük, hogy milyen világokban tudnánk vállalhatóan mesélni, és az időösszeegyeztethetetlenségi tényezővel erősen hadakozva sikerrel lezajlott az első ülés.
kocj.jpg

Az első lefutó játékunk egy jelenkorban zajló Vámpír: a Maszkabál történet volt. Gondos tervezés, és némi pánik után úgy állt a helyzet, hogy végre sínen vagyunk. Kissé nehézkesen, de befutottak az előtörténetek is. Sajnos útközben az egyik játékos kiesett, de az utolsó előtti pillanatban jött egy másik, így öt karakter (és egy háttérben sunnyogó támogató) vágott neki New Orleans füstös, misztikus és bohém éjszakáinak, hogy majd száz éves vértestvérekként sikerre jussanak egy komoly veszélyekkel fenyegető feladatban.
14:00 környékén találkoztunk a HammerTime Caféban, akiknek ezúton is szeretném megköszönni a nagyszerű helyet, a segítséget, és a profi kiszolgálást is… illetve, hogy nem tettek ki, amikor kicsit túlnyúlt a sztori… ahogy az lenni szokott. Még sosem voltam itt, de nagyon bejött a hely, így gyanús, hogy több játékunk lesz még a HTC-ben.
Gyors pontosítás a karakterekben, némi pontelosztás és kávé, alkoholos/mentes italok (mértékkel) magunkhoz vétele utána neki is láttunk.
Mesélőnk ezúttal Mochi volt, gyarapítva és megtámogatva a női mesélők táborát. Lámpalázát leküzdve gyorsan feloldódott, a barátias légkör pedig sokat segített ebben. Jómagam amolyan asszisztensféle voltam játékon kívül és belül. A karakterem eredetileg azért készült, hogy a kieső embert pótoljuk, de mint azt már fentebb írtam, végül mégiscsak jött valaki más, nagy örömünkre.
csa.jpgA karakterek elég ötletesek voltak és mindegyik tényleg igazi, lélegző egyéniségre sikeredett.
Emma Emersont, a tehetős Ventrue-t egy kezdőbb hölgy játszotta. A szociális közegekben befolyásos kreol vértestvér (még egy gospel énekesekből álló csoportnak is a birtokosa volt) furcsa helyzetben volt, hiszen atyja már többször próbált a Gangrel hercegnek kellemetlen perceket okozni. Ennek ellenére nem néztek rá rossz szemmel, bár erősen kinyilvánított idegenkedése a többiektől végig érezhető maradt. De a szükség nagy úr mint tudjuk, ha pedig valaki hatalomra áhítozik…

Hagan Baret, az ír származású roma Ravnos volt a herceg elsőszámú dílere, és szintén nem kicsi kapcsolati hálóval rendelkezett a városban. Igaz, „istenfélő” káinitaként és humanitáriusként is gyakorta segített másoknak, akik híján voltak… dolgoknak. Mindenről tudta, hogy hol kell szerezni és hogyan kell szállítani. És mint, tudjuk, egy szatócsboltban bármit lehet kapni, csak meg kell fizetni.

Papa Theo, azaz Theodor Mandur Babineaux volt a bölcs, és okkult dolgokban igencsak jártas Gangrel… akit mindenki Samedinek nézett, főként, mert houngan, azaz vudu pap volt. A csöndes, kimért jellem fortyogó dühöt rejtegetett, ami a Giovanni klán iránt viseltetett, akik régen a népére szenvedést hoztak. Az eltelt idő Theot is megváltoztatta, aki vámpírként a kis haiti közösség sötét őrangyalává és vallási vezetőjévé vált.

Nabu, a szabad Gargoyle, kit Vallejo Atlasz szobráról mintáztak. Félléte egészen unalmasan telt, amíg csak egy rendház halljában, a hatalmas földgömböt tartva figyelte meg a vendégeket. Váratlan felszabadulása után elkezdte kiélvezni az élet apró örömeit, és ehhez mérten elég lazán fogta fel a dolgokat, elsősorban az öltözködést. Időnként a herceg testőre volt, és előszeretettel fogyasztotta általa felkínált narkotikumokat ő is.

Arkhill Targeryen, a kissé perverz, kissé malkáv, kissé hacker srác volt mindenki közül a legfiatalabb, már ami a kárhozatban töltött időt illeti.  Mint a csapat, technikában legkompetensebb figurája, gyakorta kellett a többieket okítania. Ha nem ezzel foglalkozott, akkor vagy a laptopjába merült, vagy kéjes vigyorral ecsetelte az emberi sikolyokból készülő nagy művét. Mikor túlságosan is elkalandozott, a halott szerelme (akit csak képzelt) gyakran figyelmezette egy-egy fontos dologra, és mondhatni hallott és látott helyette.

Jack Harper, az én karakterem, egy haladó személyiségű Ventrue volt, akit részint a nézetei, részint a hírhedt nemzője miatt is utáltak, de megkerülni nem tudtak. Enyhe szociopata hajlamai a nagyobb jó érdekében mindig az általa vélt helyes irányba terelték. Csöndes, visszahúzódó, igazi asszisztens jellem volt, akinek befolyása az alvilágon keresztül a halandó politikára is kiterjedt.
konyv.jpg
A történet egy keresztény árvaházban történt maszkabálsértés körül forgott, melyben pár gyermek is érintve volt. A játékosok jól oldották meg a dolgokat, és mindenki kivette a részét a feladatokból. Arkhill számítógépek terén szerzett tudása elengedhetetlen információkat adott a csapatnak, míg Hagan a ravaszságára és háttereire, Emma a kapcsolataira és a színészi vénájára hagyatkozott. Utóbbiban Papa Theo is nagyban részt vett és józan döntéseivel is elősegítette a sikert. Nabu pedig, mint hírvivő és felderítő, számos alkalommal felhívta a figyelmet… nos… igen sok vitális információra.
Dinamikusan össze tudtak dolgozni, és ritkán folyamodtak csak diszciplínák használatához. Harcra egyáltalán nem is került sor, mondjuk részben azért, mert idő hiányában az elmaradt. Törekvéseiket végül siker koronázta, és még Papa Theo is bosszút állhatott az átkozott Giovannin. Illetve egy igen különleges gyerekkel is összesodorták a Loák.
Mochi, mint mesélő nagyban épít az előtörténetekre, így fontos volt, hogy azok időben befussanak. Ennek eredményeképp mindenki számára személyesebb is lett a játék, és a saját céljaikért is tenni tudtak, régi, viselt dolgaik pedig fel-felbukkantak. Minden flottul ment, talán a nagy asztal miatt volt kissé nehézkes mindenkit rendesen hallani, de ez apróság csupán.
A történet némi csúszással és vágással véget ért, és ezzel az első Árnyékszféra mese is.
Hosszú út áll még előttünk, mert majd minden mesére összejött egy-két csapat. Persze kieső emberek mindig lesznek, nehéz megfelelő időpontot egyeztetni, de igyekszünk.
A héten szintén Mochi meséje következik, ami egy Victorian Age: Vampire játék lesz. Ezen felül vár még ránk (különböző mesélőkkel) Dark Ages: Vampire, Cthulhu hívása, Changeling: the Lost, Warhammer 40000, Star Wars, Shadowrun és Dungeonslayers játék is.


masik_oldal.jpggon.jpgkoc.jpgsracok.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr898578980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása