2016. március 23. 15:18 - Anatole, a porondmester

A legzavaróbb sztereotípiák a Vampire-ben

A Vámpír: a Maszkabál/Középkor egy elég jó játék. Ennek ellenére persze itt is előfordulnak (főként a játékosok és a kevés olvasás végett) olyan sztereotípiák, amelyek mérhetetlenül leegyszerűsítenek egy-egy klánt. Elég sok játékot végignyomtam már ebben a világban, így némi tapasztalat összegyűlt azt illetően, hogy melyek a leggyakoribb és talán legzavaróbb általánosítások, amik előfordulnak.Persze rövid távon nincs feltétlenül gond a sztereotípiák használatával, de hosszabb távon unalmassá és sablonossá teheti a karaktert. Ezekből próbáltam most (kevés kávéval üzemeltetve) összeszedni párat.
count-von-count-o.gif

Asszamita:
Arab, kannibál bérgyilkosok, akiknek még a seggéből is fegyver lóg. Minden idejüket annak szentelik, hogy még jobb és még halkabb asszaszinná váljanak. Nincs hobbi, szórakozás, személyiség, csak a csendes gyilkos (ééértitek? Csendes…).

Brujah:
Nagydarab, buta, bőrdzsekis fenegyerekek. IQ-juk fordítottan arányos a kabátjukat díszítő szegecsek számával, ami rangjelzésként is funkcionál. Hajlamosak hirtelen felindulásból, meggondolatlanul cselekedni. Mindig a fizikai tulajdonságaik a legmagasabbak… és persze az Őserő. Anélkül a Brujah csak papírkutya. Legjobb barátjukat Harley Davidsonnak hívják.

Gangrel:
Furry-k… na jó, durva, prosztó, nagy furry-k. Úgy mozognak a városban, mint macska, ha cipőt adnak rá. Az esetek döntő többségében medve, farkas vagy macska a választott állatuk, igen kreatívan. Koszosak és nem igazán szeretik a technológiát. Emellett valamiért nagyon hajlamosak az erőszakra, még akkor is, ha az teljesen szükségtelen lenne... jah, és sokat morognak.

Giovanni:
Hulla- és per testvérbaszó bagázs. Hogy egy nagyszerű film nagyszerű monológjából idézzek: „Zselétől csöpögő hajú digók, ahogy műszálas dzsoggingban, baseball-ütővel hadonászva keresztapáskodnak a maffiózók szereplőválogatásán!” Vagy alvilági figurák, vagy kísértetekkel machináló, katakombákban korzózó, fekete köpenyben sertepertélő nekromanták.

Lasombra:
Ventrue-k árnyékokkal… vagyis nélkülük, de mégis azokat irányítva. Segglyuk szájú, kegyetlen lények. Esetleg fiatal goth, dark szubkultúrás egyének, akik még a kávét is csak szigorúan feketén innák, ha tehetnék.

Malkavita:
Két élesen elkülöníthető típusuk van. Van a furcsa látnok malkáv, és van, a kicsi teáskanna vagyok malkáv. Az előző imád rébuszokban beszélni és ködösíteni. Amolyan feltűnési viszketegségben szenvedő egyén. A második hatalmas, színes csokornyakkendőben jár, és az elmebetegség szerinte igenis vicces. Ha más úgy gondolná, hogy nem az, szerinte akkor is. Szóval röhögj. Ők a parti elsődleges humorforrásai.
keep-calm-haha.png
Nosferatu:
Ocsmány lények, akik valamiért gyakorta kopaszok. Vagy szakadt homelessnek öltöznek, vagy állandóan csöpög róluk valami. Ennek ellenére iszonyúan jó hackerek és információszerzők, hírvivők. Imádnak a csatornákban lakni, hisz ott igazán kellemes. Mindenhol jelen vannak, és mindig tudnak mindenről. Jobbak, mint az NSA, a CIA és a Moszad együtt.

Ravnos:
Cigányok és tolvajok, simlis svindlerek. De elsősorban cigányok. A devla és a dikmá a kötőszavuk, és megmagyarázhatatlan oknál fogva a hátrányuk vagy a hazudozásban, vagy a lopásban manifesztálódik. Akcentussal beszélnek, meglehetősen idegesítőek, és velük játszani olyan, mintha a Győzike Show legújabb részét látnánk.

Szet követői:
Korrupt, áruló drogdílerek. Alvilági dolgaikról elhíresülten, büszkén állnak a hírhedtségük piedesztálján. A legtöbben természetesen közel-keleti származásúak. Szeretik az aranyat és mindig az istenüket emlegetik, akit valamilyen paradox módon (de az eszmét meg nem értve) azzal segítenek, ha tinédzserlányoknak adnak ecstasyt és LSD bélyeget.

Toreador:
Művészek, pártfogók és mecénások. Ahogy egy szabbatista szólt róluk: gyengekezű művészbuzik. Ez a jellemzés valamelyik része furcsamód sokszor állja meg a helyét. Mindennél többre becsülik a színpadiasságot és a hatásvadászatot, de emellett imádnak megállni minden művészeti alkotásnál, és hosszan elfilozofálni róluk, még ha gőzük sincs arról, mi lehet az. Mindenük az, hogy bálokra járjanak, és hogy imádják, csodálják őket.

Tremere:
Harry Potter vempájör edisön 18+. Egész nap a kápolnában hédereznek és mindenféle misztikus dolgokat csinálnak, na meg szervezkednek. Mindenre van rituáléjuk, vagy ismernek valakit, akinek van. A könyvtárukban minden tudás fellelhető (főleg, ami a történet megoldásához kellhet), és persze ki is adják nekik, attól függetlenül, hogy a beavatásuk milyen szintjén állnak. Hátrányuk pedig egyedül annyit jelent, hogy néha plusz meló van az idősebbek miatt.

Tzimisce:
Beteg, aberrált állatok, akik egész este a pincében végeznek olyan kísérleteket, amelyekhez feltétlenül emberanyag kell, és a delikvenseknek rendszerint nagyon kellemetlenek. Magukat is előszeretettel torzítják, attól függően, hogyan keltek épp azon az estén, de furcsamód gyakorta alkalmasak ezek a testmódosítások harcra.

Ventrue:
Segglyuk szájú üzletemberek, vagy üzletasszonyok. Mindig a legjobb cuccokban flangálnak és a végletekig kimértek, így sosem káromkodnak és cizelláltan fogalmaznak. Igen gyakori, hogy nagy befolyásuk van vagy ismernek ilyen vámpírt. A Herceg, az Elsőszülöttek, a város polgármestere, mindegy ki, de valaki a csókosuk. Ennek folyományaként állandóan hencegnek valamivel, hogy indokolják, miért nekik kellene irányítani.

Caitiff:
Szakadt punkok és csövesek. Mindenki utálja őket, és így ők is utálnak mindenkit. Soha sincs semmijük és gyakorta laknak együtt a bandájukkal.

Baali:
Sátánisták. Imádják a démonokat, a vért, a gonoszságot és a fekete színt. Egyesek kreativitásuk kifejezése gyanánt - és mert ők ekkora egyéniségek -, direkt talpig fehérben járnak. Vagy nagyon lapulnak, hogy le ne bukjanak, vagy állandóan a nagyzoló terveikről beszélnek, melyben a démon nagyurak majd biztosan megjutalmazzák őket, mint hűséges alattvalókat, és végre hatalmat kapnak. Kedvenc elfoglaltságuk, hogy gonosz terveket szőnek és félelmetesen kacarásznak hozzá.
f986553f2261b3bc8b577be216781c7e23a76e2f745a575e5a47c578336e4ec8.jpg
Salubri antitribu:
Állandóan az eszméikről zengnek ódákat és propagálják a Tremere pogromot, vagy a fegyvereiket készítik elő, ugyanilyen szándékkal. Velük egy falkában lenni így olyan, mintha 0-24-ben a Hír TV-t néznénk.

Vérfivérek:
Neonáci eszméket valló vámpírok (opcionálisan, ugyanilyen elméletek, csak a vámpír társadalomra átültetve), akik buták, mint a kő, de legalább szeretnek ostoba, végtagokkal kapcsolatos vicceket ellőni.

Igaz Brujah:
Droidok, akik folyton a történelemről papolnak és arról, hogy milyen jó volt régen, és most mennyire nem az. Na, meg arról, hogy a Brujah klánt mennyire gyűlölik, és meg kellene őket ölni.

Kappadókiai:
Kriptaszökevények, akik imádnak katakombák mélyén tengődni, és az egyetlen beszédtémájuk a halál. Minden más érdektelen számukra. Amolyan ősgruftik. Ennek fényében a feketén kívül nem viselnek más színt, mert csak akkor trúk. Kedvenc szórakozásuk, hogy hullákat bökdössenek botokkal vagy egyéb, erre alkalmas apparátusokkal.

Koponyák Hírnökei:
Ugyanaz, mint a Kappadókiaiak (Jamaika a jamaikaiaiké… leírni könnyebb, mint kimondani gyorsan), csak már okkal utálják a Giovannikat, hiszen ők vágták taccsra a klánt.

Samedi:
Groteszk humorú zombik, akik majdnem olyanok, mint a Nosferatuk, csak több részük (f)oszlik és inkább fizikai melókat vállalnak.

Ahrimán:
Sámán Gangrelek. Ennek fényében nagyon spirituálisak, és még elvonultabban élnek a várostól. Szeretnek szellemekkel példálózni és rébuszokban szólni, hogy bölcsnek tűnjenek még a legfiatalabb tagok is. Hajlamosak két lábon járó Kiskegyed Ezo rovatként viselkedni. És persze nők, de néha becsúszik egy-egy férfi is a soraikba.

Gargoyle:
Tremere csicskák, akik nem emelkedtek túl az Igor-szindrómán. Ha valahogy szabaddá válnak, akkor pedig azonnal a Független Gargoyle Felszabadítási Front élére állva radikalizálódnak.

Kiasyd:
Okoskodó könyvmolyok, akiknek minden mondata azzal kezdődik, hogy: „Azt olvastam…” vagy „A tanulmányok kimutatták…” Sehová sem mennek, de ha mégis, akik folyton olvasnak vagy nyavalyognak, amiért nekik is menniük kellett.

Kakofónia Lányai:
Dívák vagy rockénekesnők, akik közé néha szintén becsúszik egy férfi, annak ellenére, hogy mára már ők is csak nőkből állnak. Imádnak a társaság középpontjában lenni, vagy azzal hívják fel magukra a figyelmet, hogy épp nem figyeltek, mert a belső dallamuk elvarázsolta őket. Sokszor terelik a szót a zenére, amit burzsujkodva muzsikának hívnak.

Nagaradzsa:
Ritualisztikus, indiai húsevő vámpírok, akik mindig a szellemekről beszélnek, és elég creepy érzés a közelükben lenni, amire időnként rá is játszanak. Szeretik a törzsi tetoválásokat is, és halandók közelében általában próbálnak csöndben maradni, hogy ne látszódjanak a természetellenesen hegyes fogaik. Ha valakit áldozatnak szemelnek ki, azzal szeretnek az elfogyasztásukra vonatkozó gyenge szóviccek formájában élcelődni.

Eddig nagyjából ezekkel találkoztam, de nem kétlem, hogy akadnak még olyan sztereotípiák, amelyek nekem kimaradtak. Ezeket nyugodtan írjátok meg, kíváncsi vagyok, hogy más mesélő, játékos milyen hasonló dologba futott már bele?




(Képek: gifsoup.com, smorreland.tumblr.com és quickmeme.com)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr588520568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Grega 2016.03.23. 16:07:00

Jó a cikk. Bár anno Mark részben pont azért teremtette meg a VTM-et, hogy szakítson a vámpíros sztereotípiákkal, vagy ha úgy tetszik új (sztereo)típusokat hozzon létre.

Anatole, a porondmester · https://www.facebook.com/anatolemondja 2016.03.24. 08:44:10

@Grega: Köszönöm! Hmm, na ezt nem is tudtam, de érdekes, hasznos infó. És milyen jól és sikeresen tette. Nem lennék az, aki vagyok a Vampire nékül és nagyon sok, máig fontos embert sem ismertem volna meg nélküle.