2016. február 12. 15:36 - Anatole, a porondmester

Divat/majmok

Pár napja elém került két cikk, ami fölött valamiért nagyon nem tudtam napirendre térni. Mindkettő a divatról szólt, pontosabban divatbemutatókról. Maga a téma alapvetően hidegen hagy, viszont az a töménytelen mennyiségű manipulatív szar, ami ezen át áradt, az mégis megragadta a figyelmemet.
fashion-fashion_o_675052.jpg

A divat valahogy sosem érdekel igazán, alapból szubkultúrához tartozom, és igen, tudom, hogy azokban is van hasonló, de maradjunk az általánosan vett értelmezésnél. Sosem akartam trendi rucikat és cipőket, sem azt, hogy menőzzek az új D&G felsőmben. Sekélyesnek éreztem, és érzem még most is. Persze, ebbe nyilván belejátszik, hogy nem igazán vetett fel minket a pénzt, így nem is futotta volna rá. Nekem nem nagyon van márkahűségem sem, nem érdekel, hogy Adidas, Nike vagy valami random dolog, amíg tetszik, és a funkcióját betölti, illetve nem eszeveszettül drága addig megteszi. Emellett a márkás ruha is ugyanúgy szakad a kerítésen, csak mellé még anyád sem lesz boldog, hogy ilyen sokba kerül a balfasz gyereke. A legfontosabb pedig az, hogy a szar ember az bizony talpig Gucciban is szar ember marad.

A problémát abban látom, hogy egy ilyen jelentéktelen dolog, mint hogy ki milyen drága ruhát hord, iszonyatosan nagy bélyegeket nyom az emberekre és a társadalomra. Az idióta kettős mércéjéről már ne is beszéljünk (de fogunk).
Gyerekként már mindenki szembesül ezzel az egész hülyeséggel. Amúgy is hajlamos a törpenépség apró kis szörnyetegekként viselkedni egymással, így nem meglepő, amikor elkezdődik a csúfolódás, mert ő ilyen, meg olyan ruhát hord. Mintha ő tehetne róla, na meg, mintha számítna.
Aztán jön a középiskola. Imponálni kell a másik nemnek, és különben is, menőnek lenni. Megmutatni, hogy ki az arc. Előkerül az izompóló és a miniszoknya. Ekkortájt jelenik meg az egyesek által (mindig! MINDIG! tévesen) férfiasnak és divatosnak gondolt rózsaszín ing a fiúknál.
Az egyetemre, majd a felnőttkorba pedig már nagyjából stabil személyiséggel érkezik az ember. Ott már mindenki tudja, hogy mit szeretne hordani, de a társadalom nyomása még erősebbé válik.

Mi fogyasztók vagyunk, az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, a televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon, viagra, hajnövesztő, műolaj. - Tyler Durden (Chuck Palahniuk: Harcosok Klubja)


Még mielőtt bárki félreértené, nem az ellen ágálok, hogy valaki igényesen nézzen ki és szépen öltözzön. Mindenki hordja azt, amiben jól érzi magát. A probléma az azzal van, hogy nagyon sok pénzért manipulálva megpróbálják megmondani, mit kell hordanod ahhoz, hogy valaki legyél. Ezért a hamis bálványimádásért pedig az divatvilág okolható. Mennyire abszurd a helyzet? Nézzük meg!

Nem is olyan régen, a Vörösmarty téren található H&M boltot szétverték a kedves vásárlók, akik az új kollekció nem éppen olcsó darabjait szerették volna maguknak megszerezni. Volt ott mindenféle nyalánkság, ami egy igazi balhéhoz kell. Betörték a plexit, hogy a kiállítási darabokat is megszerezzék, a tisztes, kedves vásárlók egymás kezéből tépték ki a ruhákat, és persze nem lenne teljes az egész, ha nem folyt volna vér. Komolyan mondom, összeállhattak volna a focihuligánokkal, talán a két bagázs összes tagjának egyesített intelligenciahányadosa megütné egy mezei burgonya szintjét. Megérteném, ha vízről és élelemről lenne szó, de ezek csak fostos, drága ruhák.

Aztán itt van a Gucci, ami a milánói divathetek alatt ismét alázott. „Férfidivat” címszó alatt felvonultatott egy rakás… lényt, akik olyan ruhákat vettek fel, mintha egy vak ember betévedt volna a turkálóba és random választotta volna ki a darabokat. Mondanom sem kell, többszázezres tételekről beszélünk. Na igen, és itt jön be a kettős mérce. Régen kigúnyoltak és lenéztek egyes dolgokat, ma istenítik. Ha szakadt farmer van rajtad, akkor tróger vagy. Manapság több ezreket/tízezreket elkérnek egy olyan nadrágért, amit alapból lyukasan kapsz kézhez! Vagyonokat fizetnek az emberek azért, hogy hajléktalannak öltöztessék őket. De ez persze trendi.
pietro_d_aprano.jpg
pietro_d_aprano2.jpgÉs amikor már azt hiszed, hogy mindent láttál, akkor rájössz, hogy a faszt! Ez még csak a jéghegy csúcsa. Értem én, hogy művészet, meg minden ilyesmi, amit erre rá lehet fogni, de legyünk őszinték. Ez. Nem. Az. Ahogy egy üres vászon sem, amin, a fehér alapon fehér négyzet található. Engem az aranyozott piszoár sem győz meg túlságosan, na de ez?!
Szóval, van ez a Rick Owens nevű tag, aki történetesen divattervező. Állítólag még goth is, ez a képeiből nem derült ki számomra. Nemrég volt neki egy bemutatója, ahol… hát… ő… csinált dolgokat. Ezt ő (megkockáztatom) művészetnek tartja, szerintem csak iszonyúan sok volt az acid, de a lényeg: embereket kötözött össze egymásra, seggel. Igen, jól olvastad. A divatbemutatóján a ruhát viselő modellekre rákötöttek egy másikat is, furcsa pózokban. Sejtésem szerint látta az Emberi százlábút és az mély hatást gyakorolhatott rá (az acid mellett), mert máskülönben ilyen nem pattan ki valaki fejéből. Ez minősíthetetlen.
francois_guillot.jpg
francois_guillot_2.jpgEzekben a „divatbemutatókban” az a legidegesítőbb, hogy mindeközben nem kis pénzekről beszélünk. Maga az esemény is drága, és a kollekciók darabjai is. Szemét az összes. Egy turkálóban jobb ruhákat találsz és furcsamód régen még akadtak normális kollekciók. Mostanság mintha kifulladt volna az egész, és miközben kétségbeesetten próbálják a szcénát szájból szájba lélegeztetni még a tüdejébe is belehánynak.
A konzumerizmus csúcsa, ahogy „divatos” emberek kétségbeesetten próbálják megtölteni a bennük tátongó feneketlen űrt azáltal, hogy térdre borulnak a Vogue isteni mivolta előtt és nyeldeklik az áradó manipulációt. Üres, önmagukat, és sokszor identitásukat veszített emberek hagyják (sőt, kívánják), hogy a divat seggbekúrja őket és, beléjük verje, ha talán kevésbé lesz elviselhetetlen az egyedül és magányban töltött percek és órák.



(Fotók: Pietro D'aprano és Francois Guillot.)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr88384706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása