2015. április 02. 14:45 - Anatole, a porondmester

(Asztali) szerepjáték – mert álmodni jó

Nem tudom, hogy hányan hallottatok már a szerepjátékról, de most megragadnám az alkalmat, hogy kicsit meséljek a hobbimról. Aki most épp a monitor előtt vigyorog idétlen fejjel és azon röhög, milyen durva sztorival állok elő, azt el kell keserítsem. Ez nem AZ a szerepjáték. Nincs kurvás nővérke (igazság szerint akár lehetne az is), sem postás, aki a nyugdíjat hozza (fúúúj) vagy vízvezeték szerelő… de van 80. szintű lovag… érjétek be ennyivel. :D Csapjunk is bele a lecsóba és az ismertető végére biztosan gazdagabbak lesztek pár tapasztalati ponttal.choose-your-weapon-dice-tabletop.jpg

Mi is a szerepjáték?

Szórakozási forma, hobbi, közösségépítő játék. Több formája ismeretes, de az alap, az origó, az asztali szerepjáték. Kell hozzá egy mesélő és játékosok, akik egy kitalált, elképzelt világban tevékenykednek. Azt mondanám, olyan, mint egy interaktív regény. A mesélő az, aki az adott világ keretein belül kitalálja a történetet, ő mozgatja a szálakat, mondja el a történéseket. Ő írja le a hátteret, hogy mit látnak a játékosok és ő az, aki kezdő tudathasadásosként az összes NJK-t, azaz nem játékos karaktert irányítja és a mesélő az, aki elsősorban figyel a szabályokra. A játékosok pedig a saját maguk által megalkotott és kitalált karakterek szerint reagálnak rá és viszik valamerre a történetet.
Persze vannak korlátozások. Mivel ez egy békés szórakozás, így a játékosok nem lövik le egymást, nem is darabolják fel a másikat és az ördögöt sem idézi meg senki, egyes katolikus papok által terjesztett hiedelmekkel ellentétben.
roleplaying-kinda-like-that.jpgMivel a résztvevők elképzelik a dolgokat, a fantáziájukban játszódik minden és csak szóban kerülnek elmesélésre. Kívülről egy rakás flepnisnek tűnhet a bagázs, hiszen ülnek egy könyv fölött, kockákat dobálnak és nonszensz dolgokat beszélnek.(„Oké, akkor berontok a goblin horda közepébe és lekaszabolom őket./ Használom a képességem és árnyékcsápokat növesztek a szoba sarkában. Elcsábítom és megpróbálom belőle kiszedni az infókat”). Persze senkinek nem mentek el otthonról, ennyi erővel a színészekkel is nagy baj van. Mindez csak a játék része és az ülés végeztével mindenki visszatér a megszokott, goblinmentes életéhez.

 

Hatások és ellenhatások

Sokan még a mai napig is furcsa szemmel néznek erre a hobbira. Ez köszönhető annak, hogy kevesen ismerik, aki látja, az nem tudja elsőre, hogy mit lát… és pár címzetes vadbaromnak is, akik túl buták ahhoz, hogy megértsék, mit is csinálnak a szerepjátékosok, de túl lelkesek ahhoz, hogy a hülye elméleteiket terjesszék. Példa: egy amcsi pap meg van róla győződve, hogy a játékosok az ülések alatt a Sátánt és démonokat idéznek meg. Ezek szerint elég szarul. Szintén az amiknál történt a DnD hajnalán (Dungeons and Dragons), hogy egy meleg (ez akkoriban nagy-nagy vétek volt) és narkós srác eltűnt, és mivel szerepjátékozott (történetesen DnD-t), így egyértelmű volt, hogy ez az oka. Valószínű. Sokan úgy vélik, hogy gyerekes játék vagy épp a játékosok szép lassan elveszítik a valósággal való kapcsolatukat. Személy szerint láttam már családapát szerepjátékozni, sőt, olyanról is tudok, hogy valaki a gyerekeivel és a barátok gyerekeivel együtt indul a küldetések nyomába. És a mai napig nem találkoztam még lánctangás barbárokkal az utcán, akik csatabárddal hentelik az értetlen járókelőket. Az emberi ostobaság újra lecsap.
Ellenben találkoztam már emberekkel, akiket a szerepjáték nyitottabbá tett (folyton beszélgetni kell és egy társasággal játszanod), fejlesztette a problémamegoldó készségüket (valahogy be kell jutni abba a raktárba), kommunikációs képességüket (minden karakter máshogy beszél) és növelte a tudásukat (nem lehet jó varázsló, aki nem tudja, mi a különbség a gyilkos galóca és a vargánya között). Ebben a képzelt környezetben veszélytelenül lehet kipróbálni dolgokat, kissé le lehet ereszteni a fáradt olajat és egy jó és felelősségteljes mesélő mellett még lelki fejlődésre és önmegismerésre is lehetőség nyílik.
Persze a szerepjátékba is bele lehet függeni, ha valaki hajlamos rá, de az mibe nem függ bele? Szerencsére ezt a többi játékos relatíve könnyen megakasztja, hiszen parti nélkül nehéz játszani.

Mit lehet… ?

Mindent! Szinte bármiből vagy bármilyen stílusban van már játék. Persze a legelterjedtebb a fantasy és a legtöbb helyen ez is van megjelenítve. (A sötét szobában az alultáplált goblin testalkatú gyíkok ülnek a könyv fölött és kis figurákat tologatnak, néha mélyet szippantva az asztmagyógyszerükből, közben meg varázslónak és barbárnak hiszik magukat a 150 cm-es magasságukkal). Nem így van és nem csak ez az egy stílus, ami létezik. Mivel itt a játékos lényegében átéli a karaktere által a dolgokat, így akár intenzívebb lehet, mint egy film. És ahogy ott is, itt is számtalan opció létezik. Fantasy, dark és urban fantasy, horror, paródia, szuperhősös,japán manga stílusú, történelmi, scifi, tejfölös-fokhagymás… majdnem bármi.
Ha szereted az alábbiakat, akkor már nem csak nézni, olvasni, de játszani is tudod: A Gyűrűk Ura, Trónok Harca, Star Wars,  Cthulhu Hívása, a Marvel világa, DC, Firefly, Conan, Dragon Age, Star Trek, Warhammer 40000, World of Warcraft, stb.

Hjúszton, van egy kis baj…

Sajnos manapság csökken a piac, a szerepjáték időigényes elfoglaltság. Egy játékalkalom 4-8 óra között mozog átlagosan. Emellett, egyre kevesebben szeretnek olvasni, márpedig, ha máshoz nem is, de a meséléshez mindenképpen szükséges a könyveket bújni. Mostanság viszont a leggyakoribb probléma az, hogy kevesekhez jut el ennek a hobbinak a lehetősége és ha mégis, akkor is sokkal többen választják a  kényelmesebb, de jóval kevesebbet adó számítógépes szerepjátékokat vagy MMORPG-ket. Szintén jó szórakozási forma, megvannak az előnyei, de jóval statikusabb és behatároltabb az asztali változatnál. Mindenesetre a jelenlegi, túlzottan digitális korban ezt jobban preferálják.
A képzelőerővel semmi sem érhet fel és remélem, hogy a rövidke ismertetőm kissé felkeltette az érdeklődésedet. Írhatnék még hosszú-hosszú sorokat, oldalakat és sokat mesélhetnék még, de az alapot letettem. Írásom a teljességi igénye nélkül készült, de próbáltam kellően informatív lenni.  Akit további részletek érdekelnek, esetleg a játék maga, az tudja, hol keressen.
.
.
.
(A kocsmában, egy sötét sarokban, viharvert kámzsa takarja az arcom… és a fejem fölött világít a narancssárga felkiáltó jel, küldetésem van számodra).

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://anatolemondja.blog.hu/api/trackback/id/tr577333146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Rosali Lenard 2015.12.08. 14:29:41

Üdvözletem! Nagyon tetszett a fogalmazás. Bravó!!
Ha nem gond amikor el kell hogy magyarázzam hogy mi is az a szerepjáték valószínűleg ezt az írást fogom belinkelni.